Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen bemutatja a haditengerészet kritikus szerepét a Neptun hadműveletként is ismert normandiai invázió tervezésében és végrehajtásában, kiemelve a kiterjedt logisztikai kihívásokat és a politikai dinamikát. A könyvet alapos kutatásai, jól megírt prózája és lebilincselő történetmesélése miatt dicsérik.
Előnyök:A könyv jól megírt és kutatott, mélyreható betekintést nyújt a haditengerészetnek a D-napi partraszállás során nyújtott hozzájárulásába. A recenzensek elismerően nyilatkoznak a közérthető prózáról, a részletek kiegyensúlyozottságáról és a lebilincselő elbeszélői stílusról. A szerző elsődleges források - például szóbeli beszámolók és első kézből származó beszámolók - felhasználásával személyes hangvételűvé teszi a történelmi kontextust. Sok olvasó lebilincselőnek és informatívnak találta a könyvet, és nagyra értékelte az inváziót megelőző és az invázió alatti események holisztikus szemléletét.
Hátrányok:Néhány kritikus megjegyezte a könyv sűrű részletességét, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, különösen azoknak nem, akik inkább regényszerű elbeszélésre vágynak. Megemlítik azt is, hogy a paperback változatban a kis betűtípus miatt nehézkes az olvasás. Néhányan kevésbé találták lenyűgözőnek, mint más történelmi beszámolókat, arra utalva, hogy a D-napról szóló népszerűbb elbeszélésekhez képest túlságosan tudományosnak vagy kevésbé lebilincselőnek tűnhet.
(142 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Operation Neptune: The D-Day Landings and the Allied Invasion of Europe
Könyv tartalma:
Hetven évvel ezelőtt több mint hatezer szövetséges hajó több mint egymillió katonát szállított át a La Manche-csatornán a németek által megszállt Franciaország normandiai partvidékének ötven mérföld széles sávjába. Ez volt az emberiség történetének legnagyobb tengeri támadása. Halhatatlanná váltak azok a kódnevek, amelyeket azoknak a partoknak adtak, ahol a hajók partra szállították a katonákat: Gold, Juno, Sword, Utah, és különösen Omaha, a szinte elképzelhetetlen emberi tragédia színhelye. A tengerpartra néző sziklaszirt tetején fekvő temetőben ma keresztek tengere emlékeztet bennünket ennek árára.
A legtöbb beszámoló erről az epikus történetről az 1944. június 6-i reggeli partraszállással kezdődik. Valójában azonban a D-nap hónapok és évek óta tartó tervezés és intenzív viták csúcspontja volt. Az 1940 nyarán Dunkerque evakuálását követő sötét napokban a brit tisztviselők és hamarosan amerikai kollégáik is elkezdtek azon gondolkodni, hogyan, és hol, és főleg mikor tudnának újra erővel bevonulni az európai kontinensre. Az amerikaiak George C. Marshall tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke vezetésével a lehető leghamarabb akartak bevonulni; a britek, akiket a félelmet nem ismerő miniszterelnökük, Winston Churchill személyesítette meg, meg voltak győződve arról, hogy egy korai partraszállás katasztrofális lenne. Az angol nyelvű szövetségesek közötti, gyakran éles tárgyalások először Észak-Afrikába, majd Szicíliába, végül Olaszországba vezettek. Csak 1943 tavaszán kötelezték el magukat az egyesített vezérkari főnökök az észak-franciaországi invázió mellett. Ennek az inváziónak a fedőneve Overlord volt, de minden, ami.
Előtte történt, beleértve magát a partraszállást és az ellátórendszert, amely lehetővé tette a megszállók ottmaradását, a Neptun kódnevet kapta.
Craig L. Symonds most ennek az olimpiai erőfeszítésnek a teljes történetét kínálja, amelyben minden lehetséges méretű és funkciójú szállító, kísérő, tüzérségi támogató hajó és partraszálló hajó részt vett. A siker útjában számos akadály állt. Az eltérő stratégiai nézetek és kulturális súrlódások mellett az angol-amerikaiaknak le kellett küzdeniük a német tengeralattjárókat, az orosz türelmetlenséget, az elégtelen hajóállományért folyó éles versenyt, a kiképzési katasztrófákat és ezer más akadályt, beleértve a logisztikai szűk keresztmetszeteket és a dezinformációs terveket. Symonds élénk portrékat közöl a legfontosabb döntéshozókról, Franklin Roosevelttől és Churchilltől kezdve Marshallon és Dwight Eisenhoweren át Sir Bertram Ramsay admirálisig, aki az invázió haditengerészeti elemét irányította. A haditengerészeti erők - brit és amerikai, parti őrség és haditengerészet - kritikus szerepe valóban központi szerepet játszik.
Végül, ahogy Symonds a D-napról szóló e lebilincselő beszámolóban bemutatja, a siker leginkább magukon az embereken múlott: az altiszteken és a sorkatonákon, akik a partraszálló hajókat vezették, az aknákat felszámolták, elfoglalták a partokat és megtámadták a mögöttük lévő szirteket, biztosítva ezzel a berlini hadjárat megalapozását és az emberiség történetének legszörnyűbb háborújának végét.
