Nero

Olvasói vélemények

A könyv Néró ellentmondásos, ugyanakkor éleslátó újraértékelését kínálja, megkérdőjelezve a róla alkotott hagyományos képet, amely szerint őrült zsarnok volt, és ehelyett egy összetett, politikai ravaszsággal és önérvényesítéssel foglalkozó figuraként mutatja be. Ugyanakkor kritika éri, hogy kevésbé informatív Nero életéről, és inkább a történetírói vitákra összpontosít, így nem szolgál hagyományos életrajzként.

A könyv más szemszögből mutatja be Nérót, érvelve a róla mint őrültről általánosan elterjedt nézetekkel szemben. Érdekes elemzéseket nyújt Néró önbemutatásáról és a történeti források elfogultságairól, és egy összetettebb karaktert mutat be, akinek még mindig volt támogatottsága a nép körében. A kutatás és a tudományosság mélysége dicséretes, egyes kritikusok szerint az érvek izgalmasak, az írás pedig lebilincselő.

Sok olvasó úgy találja, hogy a könyv túlságosan a történetírói problémákra összpontosít, ahelyett, hogy Néró egyszerű életrajzát nyújtaná. Az írás néha kanyargós és nehezen követhető, és a mellékes részletek elhomályosíthatják a fő pontokat. Emellett egyes kritikák megjegyzik, hogy a szerző hajlamos arra, hogy megbízhatatlan forrásokat használjon fel megfelelő szkepticizmus nélkül, ami Néró kétértelmű jellemelemzéséhez vezet.

(25 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Néró római császárra úgy emlékszik a történelem, mint a hiú és erkölcstelen szörnyetegre, aki addig tüsténkedett, amíg Róma égett. Edward Champlin újraértelmezi Nero szörnyűségeit a maguk módján, egy olyan császári színész öntudatos alakításaként, aki kiválóan ismerte a római történelmet és mitológiát, és aki jól ismerte közönségét.

Néró meggyilkolta öccsét és trónriválisát, valószínűleg anyja ösztönzésére. Ezután meggyilkolta az anyját, akivel valószínűleg lefeküdt. Dührohamában megölte terhes feleségét, majd kasztráltatta és feleségül vett egy fiatal rabszolgát, mert az hasonlított rá. A nyilvános színpadra lépett, hogy eljátssza az őrületbe kergetett hőst vagy a szülő nőt, és tízlovas szekéren versenyzett az olimpiai játékokon. Valószínűleg ő szította Róma felgyújtását, amiért aztán látványos büntetést rendelt el a keresztények ellen, akik közül sokakat emberi fáklyaként égettek el, hogy éjszakánként megvilágítsák kertjeit. Anélkül, hogy a történelmi szörnyeteg rehabilitálására törekedne, Champlin élénkebben érthetővé teszi Nérót azáltal, hogy megvilágítja a színpadias gesztusai mögött meghúzódó indítékokat, és leleplezi a magát hősies figurának képzelő művészt.

A Nero egy Tacitusig, Suetoniusig és Cassius Dioig visszanyúló történelmi beszámoló briliáns rekoncepciója. A könyv könnyed stílusa és művészi felépítése minden olvasót magával ragad, akit vonz ez az eredendően lenyűgöző téma.