Végső ítéletek: Duty and Emotion in Roman Wills, 200 B.C.C.-A.D. 250

Olvasói vélemények

A könyv átfogó elemzést nyújt az ókori római végrendeletekkel kapcsolatos gyakorlatról, jelentősen hozzájárulva a római szociológia területéhez, ugyanakkor a dokumentációval és a demográfiai adatokra való támaszkodással kapcsolatban néhány kritikával illetett területet is bemutat. A könyvet úttörő következtetései és lebilincselő írásmódja miatt nagyra értékelik, különösen a végrendeletekkel kapcsolatos római történelem egyedülálló meglátásai miatt.

⬤ Úttörő tanulmány a római végrendeletekről és a szociológiáról.
⬤ Különböző (irodalmi, jogi, epigráfiai és papirusztörténeti) források átfogó összeállítása.
⬤ Magával ragadó írás érdekes történelmi érdekességekkel.
⬤ Értékes a terület további kutatásaihoz.
⬤ Alkalmazható fókusz a római tanulmányok szélesebb területein.

⬤ Egyes állítások nem kellően dokumentáltak.
⬤ Shaw és Saller demográfiai adataira támaszkodik, amelyek a római társadalom szélesebb aspektusait fedik le, mint Champlin konkrét forrásai.
⬤ Bizonyos témák, mint például a közösségi hagyatékok és a műemlékek, nem minden olvasót vonzanak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Final Judgments: Duty and Emotion in Roman Wills, 200 B.C.-A.D. 250

Könyv tartalma:

A római végrendelkező, aki mentesült az élőkre háruló családi és társadalmi kötelezettségektől, úgy alakíthatta ki végrendeletét, hogy az szó szerint „utolsó ítélet” legyen a család, a barátok és a társadalom felett. A rómaiakat lenyűgözte a végrendeletek tartalma, mivel úgy vélték, hogy a végrendelet az örökhagyó valódi jellemének és véleményének tükre. A végrendeletek egyedülálló képet nyújtanak számunkra az egyes római végrendelkezők világáról. Ahogyan a klasszika- és ókortörténészek, valamint a jogtörténészek bányászatot találnak itt, úgy az általános olvasót is lenyűgözi majd a könyvben a végrendeletek eleven elbeszélése.

Kik voltak a végrendelkezők, és mik voltak az indítékaik? Miért szerepel a végrendeletben a család, a rokonság, a szolgák, a barátok és a közösség, és hogyan bánnak velük? Milyen túlvilági életet vártak a rómaiak? A végrendeletek vizsgálatával a könyv számos kérdést új megvilágításba helyez, és új értelmezéseket vagy új betekintést nyújt olyan különböző témákba, mint a captatio (örökösödésre törekvés), a római család szerkezete, a rabszolgák felszabadítása, a közjótékonyság, a túlvilági élet és az alattvaló és a császár viszonya.

Champlin fő érve az, hogy a rómaiak többségét egy erősen érzett „végrendelkezési kötelesség” tájékoztatta és irányította, egy olyan kötelesség, hogy megjutalmazzák vagy megbüntessék mindazokat, akik fontosak voltak számukra, egy olyan kötelesség, amely arra késztette őket, hogy életük korai szakaszában megírják végrendeletüket, és gyakran felülvizsgálják azt.