Nevetés az ókori Rómában, 71: A viccelődésről, csiklandozásról és a felhúzásról

Olvasói vélemények

Mary Beard „Laughter in Ancient Rome” című könyve a humor és a nevetés összetettségét vizsgálja a római társadalomban, a történeti elemzés és az irodalomtudomány ötvözésével. Míg egyes olvasók dicsérik a könyv tudományos mélységét és lebilincselő írását, mások szerint a könyv túlságosan tudományos és sűrű az általános közönség számára, és témája ellenére maga a humor is hiányzik belőle.

⬤ Az ókori római humor gazdag tudományossága és alapos elemzése.
⬤ Magával ragadó és szellemes írói stílus, amely a modern olvasókat összekapcsolja az ókori témákkal.
⬤ Egyedülálló betekintést nyújt az ókori viccekbe, azok árucikké válásába és társadalmi dinamikájába.
⬤ Beard feltárása elgondolkodtató kérdéseket vet fel a nevetésről és annak jelentőségéről.

⬤ Sűrű és akadémikus, ami elidegenítheti az általános olvasókat.
⬤ Hiányzik a humor közvetlen és szórakoztató megközelítése; egyesek szerint nem vicces.
⬤ Erősen támaszkodik a klasszikus irodalomra, amely nem feltétlenül reprezentálja teljes mértékben a római társadalmat.
⬤ Egyes olvasók ismétlődőnek vagy unalmasnak találják, és nem elégségesek az illusztrációk.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Laughter in Ancient Rome, 71: On Joking, Tickling, and Cracking Up

Könyv tartalma:

Mitől nevettek a rómaiak? Az ókori Róma karnevál volt, tele tréfákkal és szívből jövő kacagásokkal? Vagy egy gondosan szabályozott kultúra volt, amelyben a nevetés féktelen túltengése félelmet keltett - a szellemesség, az irónia és a tudatos mosolyok világa? Hogyan értelmezték a rómaiak a nevetést? Milyen szerepet játszott a nevetés a törvényszék, a császári palota vagy az aréna látványosságainak világában? A Nevetés az ókori Rómában az egyik legérdekesebb, de egyben legnehezebb történelmi témát vizsgálja.

A római írások széles skálájára támaszkodva - a retorikáról szóló esszéktől kezdve egy fennmaradt római vicckönyvig - Mary Beard felkutatja az ókori rómaiak kacagásait, vigyorgásait és kacagásait. Az ókori "majomügyektől" a kacagás szerepéig a zsarnoki kultúrában, a római humort a fergetegesektől a jelentőségteljeseken át a meglepőig vizsgálja.

De még nagyobb történelmi kérdésekre is reflektál. Milyen történelmet tudunk elmesélni a nevetésről? Vajon valaha is "megérthetjük" igazán a rómaiak vicceit?