Nietzsche szövegei gyakran reakciók a széleskörű olvasmányaira.
Olvasása egyúttal írás is, amely éppoly szelektív és asszociatív, mint amennyire kisajátító: Nietzsche például tudományos lexikonokból származó olvasmánytöredékeket épít be esztétikai megfontolásokba, vagy etno-antropológiai szakkönyveket idéz a filozófiatörténet rendszerezésére tett kísérletek kapcsán. Nietzsche írásainak értelmezése tehát mindig filológiailag differenciált, filozófiai-hermeneutikai követelményeket is teljesítő forrásmunkára van utalva.
Csak így lehet az eredetinek és az idegennek Nietzsche szövegeiben tapasztalható sajátos keveredését ugyanolyan adekvát módon figyelembe venni, mint a személyes könyvtárából máig fennmaradt könyvek kézzel írott olvasásnyomainak sokaságát. A kötet áttekintések és példaértékű esettanulmányok sorában arra törekszik, hogy Nietzschét mint produktív és kreatív olvasót jellemezze, akinek előfeltételeinek gazdagságát nem lehet kimeríteni.
