Nietzsche's Naturalist Deconstruction of Truth: A World Fragmented in Late Nineteenth-Century Epistemology
A Nietzsche's Naturalist Deconstruction of Truth: A World Fragmented in Late Nineteenth-Century Epistemology új értelmezést kínál Nietzsche igazságról és tudásról folytatott vitáiról, felölelve a korai "Az igazságról és hazugságról erkölcsön kívüli értelemben" című esszéjétől a kései jegyzetfüzetekig terjedő időszakot. Ezeket a vitákat a Nietzsche által a XIX.
század végi Európában befolyásos neokantiánus, naturalista, pozitivista és pragmatikus iskolák kontextusába helyezi. Peter Bornedal amellett érvel, hogy Nietzsche ismeretelméleti gondolkodását e paradigma továbbfejlesztéseként tekintsük: olyan gondolatokat javasol, amelyek polemikus irányultságukban anti-metafizikai és anti-teológiai jellegűek, és általában véve új tudományos-naturalista eszméket hirdetnek a tudásról folytatott vitákban. Bornedal azt sugallja, hogy ezeknek az új eszményeknek a racionális követése a kötetlen elme számára logikusan a legmélyebb ismeretelméleti értelemben vett nihilizmushoz vezet.
Nietzsche "metafizika-kritikája" tehát úgy tekinthető, mint ami az újabb posztmodern és dekonstruktivista kritikáktól eltérő forrásokból fakadt, és olykor nyíltan szemben áll velük. Ez a könyv kontextualizálja Nietzschét számos filozófiai kortársához viszonyítva, és úgy állítja őt szembe a kortárs gondolkodókkal, hogy megoldja a közelmúltbeli Nietzsche-kutatásokat sújtó nehézségek egy részét.
