Night and Day

Olvasói vélemények

A könyv bájos főhősnője Dottie, aki az 1930-as évek Londonjában játszódik, és a romantikus komédia elemeivel vegyíti a hangulatos rejtélyt. Míg sok olvasó a karaktereket megnyerőnek és a történelmi kontextust élvezetesnek találta, a kritikák középpontjában a rejtélyes aspektus fejletlensége és az a tendencia állt, hogy a romantikus cselekmény háttérbe szorította a fő cselekményt.

⬤ Jól megírt, érdekes karakterekkel és jó párbeszédekkel
⬤ bájos főhősnő, Dottie
⬤ elbűvölő történelmi környezet
⬤ magával ragadó családi dinamika
⬤ élvezetes romantikus elemek
⬤ a jövőbeli karakterfejlődés lehetősége.

⬤ Kevéssé kidolgozott rejtélyes cselekmény
⬤ kiszámítható gonosztevő
⬤ a romantikára való összpontosítás a rejtély helyett tölteléknek tűnhet
⬤ egyes karakterek sekélyesnek vagy sztereotipikusnak tűnnek
⬤ elvarratlan szálak a feloldásban
⬤ a történet közepén unalomhoz vezető ütemezési problémák.

(88 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Értékelés: Dottie Manderson egy gyönyörű karakter - pimasz, világos és modern (az 1930-as évekhez képest), és nagyon is átélhető. Egy detektívvel társul, és az ember egyszerűen tudja, hogy ez a dolog kielégítően fog végbemenni a "fognak/nem fognak" módon. Az egész történetnek van egyfajta Cluedo-érzése, és én pont ezért szeretem. Nagyszerű olvasmány, és alig várom, hogy még több Dottie-t, Flórát és társait megismerhessem."

London, 1933. november.

Dottie Manderson egy haldokló férfi holttestére bukkan egy elhagyatott éjszakai utcán. Miközben a segítség megérkezésére vár, megfogja a férfi kezét, és megpróbálja rávenni, hogy elmondja, mi történt. Ám utolsó lélegzetvételei közben elénekel neki néhány sort egy népszerű színpadi showműsorból. De vajon miért, tűnődik Dottie? Miért énekel neki a férfi ahelyett, hogy a szeretteinek küldött volna egy utolsó üzenetet? Miért nem nevezte meg a támadóját?

Dottie-nak tudnia kell a válaszokat ezekre a kérdésekre, és ezért, bár egy bizonyos, nagyon idegesítő fiatal rendőr hivatalosan is vizsgálja az ügyet, kényszert érez arra, hogy maga is nyomozást folytasson a rejtélyes haláleset ügyében.

Bemutatkozik egy új, 1930-as évekbeli női detektív egy hagyományos, hangulatos krimisorozatban, amely a két világháború közötti Londonban játszódik, Caron Allan, a Criss Cross, a Cross Check és a Check Mate írója tollából.

Vásárolja meg most az Éjjel és nappal: Dottie Manderson rejtélye című könyvet, és tudja meg, ki ölte meg Archie Dunne-t, és hány alkalmas agglegény szerepel Dottie anyjának listáján.

Részlet az első fejezetből:

Amikor a lépcső tetejére ért, és kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a kopogtatót, az ajtó, akárcsak egy horrorfilmben, lassan, magától nyikordulva kinyílt, és egy sötét folyosót tárt fel. Dottie rendkívüli vonakodást érzett, hogy belépjen, a vidám hang elszállt. Sőt, amint az ajtó mozdulni kezdett, a hideg futott végig a gerincén, és a fejbőre bizsergett.

A gyomra kényelmetlenül összerezzent. Tudta, hogy mennie kellene, érezte, hogy valami nincs rendben. De minden külső - és értelmes - jel szerint nem volt ok az aggodalomra, azon kívül, hogy az előszobában nem égett a villany, és a bejárati ajtó kissé nyitva állt. Egy pillanatra megállt, és nyugodt lélegzetet vett. A gyomra ismét megkordult.

Még soha nem érezte magát ennyire rémültnek, és soha nem is ilyen apró jelek alapján.

Várta, hogy a szeme alkalmazkodjon a gyenge fényhez, de még egy teljes perc elteltével sem vett észre semmit. Ismét hátralépett egy lépést, és körülnézett, fel-alá pillantgatott a szinte kihalt utcán, és elgondolkodott. Még mindig hallotta a keringő halk hangját, amely egyértelműen a szalonból jött. Kiszorította a fejéből a Cyrilre vonatkozó gondolatokat, elnyomta a hirtelen támadt emléket, hogy vele táncolt, és haragudott magára, amiért ilyenkor rá gondolt. A haragja megnyugtatta, és képes volt gondolkodni.

Talán meg kellene próbálnia keresni egy szomszédot, vagy le kellene mennie az útra, hogy megkeressen egy járőröző rendőrt, és rávegye, hogy jöjjön vissza vele. Csak azt kell mondania, hogy aggódik a barátja miatt, vagy hogy ideges a sötétben. Egészen biztos volt benne, hogy bárki megérti majd, és felajánlja a segítségét. Mindenki tudta, hogy a londoni rendőrök a legkedvesebbek és legsegítőkészebbek az egész világon.

De valami elszántság támadt benne, és azt mondta neki, hogy ne legyen ilyen ostoba. Nem csoda, hogy a férfiak azt hiszik, hogy hazudhatnak, csalhatnak, és amerikai örökösnőket vehetnek feleségül, ha úgy viselkedsz, mint egy érzékeny, hervadó kis melegházi virág, mondta magának. Így hát kiegyenesítette a vállát, felhúzta az állát, erősen megmarkolta a táskáját, és mosolyt erőltetett az arcára. Szélesre tolta az ajtót, és vidáman odaszólt: "Helló, Susan", ahogy kilépett az előszobába.

*.