Értékelés:
A No Crying in the Operating Room Dr. Cecily Wang erőteljes és megható memoárja, amely az amerikai hagyományos egészségügyi rendszerrel való elégedetlenségtől a nemzetközi segélyszervezet orvosaként végzett humanitárius munkájáig vezető útját mutatja be. Az eleven történetmesélésen keresztül Wang rávilágít a válsághelyzetekben nyújtott orvosi ellátás érzelmi és etikai összetettségére, miközben elgondolkodik az ilyen munka személyes áldozatain is. A könyv egyszerre szolgál személyes elbeszélésként és az egészségügyi rendszerek kritikájaként, kiemelve a szörnyű körülmények között szolgálatot teljesítők rugalmasságát és együttérzését.
Előnyök:Magával ragadó és átélhető történetmesélés, mély betekintés a humanitárius munkába, érzelmi mélység, lenyűgöző elbeszélések különböző válságövezetekből, felhívja a figyelmet a globális egészségügyi kihívásokra, a személyes anekdotákat szélesebb társadalmi-politikai összefüggésekkel ötvözi, jól rezonál az egészségügyi és közszolgálati szakemberek körében.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a memoárból bizonyos részekből hiányzik az önvizsgálat és az érzelmi mélység, és mélyebb betekintést kívántak a tapasztalatokba. Néhányan összehasonlították a műfaj más műveivel, amelyek összetettebb képet adnak a humanitárius válságokról.
(393 olvasói vélemény alapján)
No Crying in the Operating Room: My Life as an International Relief Doctor, from Haiti, to South Sudan, to the Syrian Civil War A Memoir
„Egy lenyűgöző történet egy életről, amelyet az orvosi missziós munka élménye változtatott meg.” -Kirkus Reviews.
Cecily Wang orvos akart lenni, hogy a lehető legalapvetőbb módon segítsen az embereken, csakhogy az orvosi egyetem és a rezidensképzés során kiábrándult a szakmából. Csak 2006-ban, egy haiti nemzetközi segélymisszióban való részvétele után talált rá arra, hogy úgy gyakorolja az orvostudományt, ahogyan azt eredetileg elképzelte. Képes volt segíteni egy nagy szükségben lévő beteg emberen, bürokrácia és előírásoktól mentesen. Csak a beteg egészsége számított.
Cecily az elmúlt évtizedben folytatta nemzetközi munkáját az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières) és más segélyszervezeteknél. Segített a földrengések és kolera, éhínség és polgárháború által sújtott lakosságnak Haitin és Mianmarban, Szamoán és Nigériában, Dél-Szudánban és Szíriában. Eközben Cecily érzelmi határait feszegette, tanúja volt az emberi természet legrosszabb és legjobb oldalának, és többet tanult önmagáról, mint amit valaha is gondolt volna.
