Értékelés:

Cecily Wang No Crying in the Operating Room című könyve egy erőteljes memoár, amely a szerző útját mutatja be a hagyományos orvoslással való elégedetlenségtől a globális humanitárius erőfeszítésekben végzett értelmes munkáig. Wang élénk történetmesélésen keresztül osztja meg a válságövezetekben missziós orvosként szerzett tapasztalatait, feltárva munkája érzelmi áldozatait, miközben rávilágít az egészségügyi ellátás összetettségére a különböző kontextusokban.
Előnyök:A könyv jól megírt, és magával ragadó betekintést nyújt a szerző életébe és humanitárius orvosként szerzett tapasztalataiba. A személyes anekdotákat tágabb társadalmi-politikai összefüggésekkel vegyíti, így válik átélhetővé és magával ragadóvá. Az olvasók nagyra értékelik Wang együttérzését, elkötelezettségét és azt a mély érzelmi kapcsolatot, amelyet történetein keresztül kialakít. Ajánlott azoknak, akiket érdekel a globális egészségügy, a humanitárius erőfeszítések és a személyes kitartás.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a memoárból bizonyos részekből hiányzik az önvizsgálat és az érzelmi mélység. Néhány kritika megemlíti, hogy a szerző mélyebb elmélkedésre vágyik a tapasztalatokról, és kedvezőtlenül hasonlítja össze a műfajt más művekkel. Ezenkívül, bár a könyv lebilincselő, néhány olvasó bizonyos témák nagyobb mértékű feltárását szerette volna.
(393 olvasói vélemény alapján)
No Crying in the Operating Room: My Life as an International Relief Doctor, from Haiti, to South Sudan, to the Syrian Civil War A Memoir
Cecily Wang orvos akart lenni, hogy a lehető legalapvetőbb módon segítsen az embereken, de az orvosi egyetem és a rezidensképzés során kiábrándult a szakmából. Csak 2006-ban, amikor egy nemzetközi segélymisszióban vett részt Haitin, talált rá arra, hogy úgy gyakorolja az orvostudományt, ahogyan azt eredetileg elképzelte.
Képes volt segíteni egy nagy szükségben lévő beteg emberen, bürokrácia és előírásoktól mentesen. Csak a beteg egészsége számított. Cecily az elmúlt évtizedben folytatta a nemzetközi munkát az Mdecins Sans Frontires (Orvosok Határok Nélkül) és más segélyszervezeteknél.
Földrengés és kolera, éhínség és polgárháború sújtotta lakosságot látott el Haitin és Mianmarban, Szamoán és Nigériában, Dél-Szudánban és Szíriában. Eközben Cecily érzelmi határait feszegette, tanúja volt az emberi természet legrosszabb és legjobb oldalának, és többet tanult önmagáról, mint amit valaha is gondolt volna.