Értékelés:

George Farah „No Debate” című könyve kritikával illeti az Egyesült Államok elnökjelölti vitarendszerét, azt állítva, hogy azt a két nagy párt szigorúan ellenőrzi, hogy kizárja az alternatív hangokat és a fontos kérdéseket. A könyv alaposan megvizsgálja az elnöki vitákkal foglalkozó bizottság történetét és működését, és rámutat, hogy a választási folyamat átláthatóságának és inkluzivitásának növelése érdekében reformra van szükség.
Előnyök:A könyv jól megalapozott és meggyőző érveket sorakoztat fel a jelenlegi vitarendszer ellen, világos dokumentációval és példákkal alátámasztva. A könyvet dicsérik tömörségéért és világosságáért, amely betekintést nyújt a kétpártrendszer manipulációiba. Farah megvalósítható alternatívákat kínál a reformra, és szórakoztató anekdotákkal vonja be az olvasókat. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv szükséges és szemet gyönyörködtető olvasmány az amerikai demokrácia megértéséhez.
Hátrányok:Egyes kritikusok úgy vélték, hogy Farah érvei időnként túlságosan elnyújtottak vagy túlságosan elfogultak a kétpártrendszerrel szemben. Megemlítik, hogy a könyv a vitaszervező szervezetek negatív ábrázolására támaszkodik, amit egyesek egyoldalúnak találhatnak. Néhány olvasó megjegyezte, hogy bár a könyv informatív, néha pesszimistának tűnhet a változás kilátásait illetően.
(8 olvasói vélemény alapján)
No Debate: How the Republican and Democratic Parties Secretly Control the Presidential Debates
Az amerikaiak tízmillióinak közvetített elnökvita a politika Super Bowlja. A kamerák előtti jó szereplés a versenyzőt az élre repítheti, míg egy baklövés országos szégyent hozhat, és tönkreteheti a jelöltséget.
A hibalehetőségek szűkössége miatt a két nagy párt arra törekszik - és a kétpárti Elnöki Viták Bizottsága égisze alatt el is érte -, hogy a forgatókönyvek, a szigorú időkorlátok és a harmadik párt jelöltjeinek kizárása révén szigorúan ellenőrizze a vitákat. A No Debate című könyvben George Farah író és lobbista azzal érvel, hogy ezek a megrendezett szavalatok a szabad és tisztességes elnökválasztás megcsúfolásává válnak. Ez a könyv sürgősen és világosan áttekinti az elnökjelölti viták történetét, a viták hatását a televízió megjelenése óta, a Női Választók Ligájának szerepét, a CPD antidemokratikus tevékenységét, valamint a republikánusok és demokraták összejátszásának konkrét módjait, hogy minden spontaneitást eltávolítsanak magukból a vitákból.
A szerző bemutatja a republikánusok és demokraták közötti, eddig nem publikált titkos dokumentum teljes szövegét, amelyből kiderül, hogy a két párt - és nem a CPD - milyen mértékben határozza meg a viták feltételeit. Az utolsó fejezetben Farah egy meggyőző stratégiát vázol fel az elnökjelölti viták visszaállítására, mint pártoktól független, forgatókönyv nélküli, nyilvános eseményekre, amelyek segítenek a polgároknak - nem pedig a vállalatoknak vagy a kampánymenedzsereknek - eldönteni, ki legyen a Fehér Ház vezetője.