Nukleáris elmék: Hirosima és Nagaszaki bombázása: A hidegháborús pszichológiai tudomány és a hirosimai és nagaszaki bombázás

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Nuclear Minds: Cold War Psychological Science and the Bombings of Hiroshima and Nagasaki

Könyv tartalma:

Hogyan értették meg a kutatók az atombomba hatását az emberi pszichére a poszttraumás stressz zavar felismerése előtt.

1945-ben az Egyesült Államok Stratégiai Bombázási Felmérésének Hirosimába küldött kutatói az atomtámadás túlélőit kérdezték. Ez jelentette a kezdetét azoknak a globális erőfeszítéseknek - pszichiáterek, pszichológusok és más társadalomtudósok által -, amelyek célja az emberi elmére gyakorolt összetett hatásoknak a nukleáris korszak eljövetele volt. Kialakult egy Csendes-óceánon átnyúló kutatóhálózat, amely hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött a bomba ledobásáról és az azt követő nukleáris tesztekről a Csendes-óceán partvidékén és környékén.

Ran Zwigenberg nyomon követi ezeket az erőfeszítéseket, és azt, hogy a kutatói közösségek és az áldozatok milyen módon értelmezték azokat. Megvizsgálja, hogyan értették meg a bombának a túlélőkre gyakorolt pszichológiai hatását, mielőtt még nem létezett a poszttraumás stressz zavar fogalma. A Hirosimával és Nagaszakival kapcsolatos pszichológiai és pszichiátriai kutatások valójában ritkán hivatkoztak traumára vagy hasonló kategóriákra. Ehelyett az intézményi és politikai korlátok - leginkább a pszichológiai tudományok hidegháborús tudományba való összefonódása - arra késztették a kutatókat, hogy a rövid távú károsodásra és a szomatikus reakciókra, sőt, egyes esetekben az áldozatok szenvedésének tagadására koncentráljanak. Ennek eredményeképpen nagyon kevés orvos próbálta enyhíteni a szenvedést.

Zwigenberg szerint azonban nemcsak arról van szó, hogy az orvosok "nem tudták" felállítani a helyes diagnózist; az áldozatok tapasztalatai sem feltétlenül feleltek meg a mai elvárásainknak. Mint mutatja, a trauma kategóriáját nem szabad kritikátlanul használni egy nem nyugati kontextusban. Következésképpen ez a könyv egyrészt azt tűzi ki célul, hogy megértse azokat a történelmi, kulturális és tudományos korlátokat, amelyek között a kutatók és az áldozatok cselekedtek, másrészt pedig azt, hogy feltárja, hogyan értelmezték a szenvedést a különböző kulturális kontextusokban, mielőtt a PTSD az elemzés kategóriájává vált volna.