Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Nyikolaj Vavilov, a zseniális tudós életét mutatja be, aki a genetika és a növénynemesítés bajnoka volt, és végül a sztálini politikai tisztogatások áldozatává vált. A tudomány iránti elkötelezettségét és a globális vetőmagbank létrehozását egy olyan rezsim hátterében mutatja be, amely az áltudományt és a politikai lojalitást előnyben részesítette az empirikus bizonyítékokkal szemben.
Előnyök:A könyv lebilincselő elbeszélést nyújt, melyben a történelem és a kaland keveredik a politikáról és a tudományról szóló éleslátó megjegyzésekkel. A könyvet alapos kutatásai, érzelmi mélysége és magával ragadó írói stílusa miatt dicsérték. Az olvasók nagyra értékelik Vavilov szimpatikus és hősies figuraként való ábrázolását, valamint a korabeli tudományos élet informatív bemutatását.
Hátrányok:Egyes kritikusok szerint Trofim Liszenko ábrázolása túlságosan kemény és ismétlődő, ami rontja az általános elbeszélés színvonalát. Néhányan úgy vélik, hogy a cím félreérthetően mutatja be a könyv súlypontját, mivel inkább életrajzról van szó, mint egy olyan történetről, amelynek középpontjában kizárólag a gyilkosság és a politikai intrika áll.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Murder of Nikolai Vavilov: The Story of Stalin's Persecution of One of the Gr
Könyv tartalma:
A Nyikolaj Vavilov meggyilkolásában Peter Pringle, az elismert újságíró és író újrajátssza a huszadik század egyik legnagyobb tudósának rendkívüli életét és tragikus végét.
A szerelem, a forradalom és a háború drámájában, amely Paszternak Dr. Zsivagójával vetekszik, Pringle egy fiatal orosz tudós, Nyikolaj Vavilov történetét meséli el, akinek az volt az álma, hogy véget vessen az éhínségnek és az éhínségnek a világon. Vavilov terve az volt, hogy a genetika feltörekvő tudományát felhasználva olyan szupernövényeket nemesít, amelyek bárhol, bármilyen éghajlaton, homoksivatagban és fagyos tundrán, szárazságban és árvízben is képesek termeszteni. Botanikai expedíciókat indított volna, hogy megtalálja ezeket az eltűnőben lévő géneket, amelyeket a Mendel öröklési törvényeit nem ismerő korai földművesek figyelmen kívül hagytak. Ezt az egész emberiség küldetésének nevezte.
A fiatal szovjet állam vezetői számára Vavilov álma tökéletesen illeszkedett a szocialista utópia nagyobb tervébe. Lenin támogatta a kalandvágyó Vavilovot, a jóképű és csábító fiatal professzort, aki Indiana Jonesként öt kontinensen vadászott elveszett botanikai kincsekre. A mai Szentpéterváron, egy egykori cári palotában Vavilov felépítette a világ első magbankját, negyedmillió példányt, a növényi sokféleség csodálatos élő múzeumát, amelyet mindenütt irigyeltek a tudósok, és ma is irigyelnek.
De amikor Lenin 1924-ben meghalt, és Sztálin átvette a hatalmat, Vavilov álma rémálommá változott. A tudomány fia polgári származású volt, a bolsevikok által leginkább megvetett és bizalmatlan társadalmi osztályból. A tudós elvtársak új káderei gúnyolták és sértegették, Sztálin rettegett titkosrendőrsége pedig hamis vádakat emelt ellene szabotázs és kémkedés címén.
Sztálin kollektivizálása a mezőgazdasági területek kollektivizálása káoszt okozott a szovjet élelmiszertermelésben, és milliók haltak meg a széles körű éhínségben. Vavilov mesteri tervét a szovjet termés javítására úgy tervezte, hogy évtizedekig, nem pedig néhány évig működjön, és nem tudott megfelelni Sztálin lehetetlen, azonnali eredményeket követelő igényeinek.
Az 1930-as évek sztálini terrorja során az orosz genetikusokat szisztematikusan elnyomták a parasztkertész Trofim Lisenko javára, aki csalárd állításokkal és spekulatív elméletekkel állt elő. Vavilov volt a leghíresebb áldozata ennek a tisztogatásnak, amely egy generációval vetette vissza az orosz biológiát, és mérhetetlen károkat okozott az országnak. Halálra ítélték, de Galileivel ellentétben ő nem volt hajlandó visszavonni a meggyőződését, és a legkegyetlenebb fordulattal ezt a humanitárius úttörő tudóst a gulágon éheztették halálra.
Pringle az újonnan megnyitott szovjet archívumokat, köztük Vavilov titkosrendőrségi aktáját, hivatalos levelezést, élénk expedíciós jelentéseket, eddig kiadatlan családi leveleket és naplókat, valamint szemtanúk visszaemlékezéseit használja fel, hogy elénk tárja ezt az intenzíven emberi történetet egy zseniális életről, amelyet a tudományellenes demagógok, az ideológia, a cenzúra és a politikai célszerűség vetett véget.
