Obadja és Hágai

Eredeti címe:

Obadiah and Haggai

Könyv tartalma:

Ez az új kommentár megkérdőjelezi, hogy Obadja "látomása" a hagyományos értelemben vett prófétai könyv-e, vagy pedig a 137. zsoltárban szereplő kiáltáshoz hasonló közösségi felhívás Istenhez, hogy foglalkozzon Edommal. 7-9. Ogden egy szerkesztési struktúrát javasol a dokumentumnak, amely a számszerűen központi 11. v. köré épül, amely a felhívás fókuszát adja, és amely azonnali választ vár Istentől. A következtetés az, hogy ez alapvetően egy Istenhez intézett felhívás, hogy cselekedjen, nem pedig egy jövőbeli lehetőség ígérete.

A Haggáj-kommentár szerint a dokumentum lazán összefüggő történetek gyűjteménye, amelyek Haggáj próféta találkozásáról szólnak Zerubbábellel és Józsuéval, olyan júdeai vezetőkkel, akik nem osztották a próféta sürgető érzését, hogy Istennek felújított házat adjanak. Haggai némileg távolságtartó figuraként jelenik meg, akinek szűk világnézete és teológiája miatt konfliktusba került a két közösségi vezető nyitottságával. Haggai magyarázata a közösséget sújtó válságra adott magyarázatai kevéssé mutattak aggodalmat a közösségre gyakorolt hatásával kapcsolatban, a "Tekintsétek meg..." felszólításai arra kényszerítették őket, hogy igazodjanak az ő tervéhez Isten "házával" kapcsolatban.

Mindkét kommentár úgy véli, hogy Jeruzsálem és temploma i. e. 587-ben történt lerombolásától kezdve, és még sok-sok éven át, sokféle szóbeli anyag volt forgalomban, amely kifejezte a történtek miatti júdeai fájdalmat és haragot, valamint azt, hogy "testvérének", Edomnak csalárd módon részt vett a déli királyság pusztulásában. Mind Obadja, mind Haggáj szerkesztői a többféle formában létező szóbeli történeteknek ebből a köréből merítettek egyéni beszámolóik elkészítéséhez. Mindkét dokumentum mélyen gyökerezik a deuteronomista és nacionalista ideológiában.

Ogden olyan olvasatot nyújt, amely a héber szöveg retorikai elemeit helyezi előtérbe, miközben megjegyzi annak történelmi, társadalmi és teológiai környezetét.