Olvasói vélemények
Összegzés:Victoria Chang „Obit” című verseskötete megrendítő és érzelmes versgyűjtemény, amely a gyász, a veszteség és a gyász összetettségének témáit járja körül. Az egyedi gyászjelentés-formátum és a bensőséges nyelvezet mélyen visszhangzik az olvasókban, így erőteljes, ugyanakkor kihívást jelentő olvasmány.
Előnyök:A gyűjtemény egyedi megközelítést kínál a gyász kezeléséhez, mély és személyes verseket mutat be, amelyek erős érzelmeket váltanak ki. Chang élénk képi világa, megszemélyesítése és innovatív szerkezete magával ragadja az olvasót, a témákat pedig átélhetővé és hatásossá teszi. Sok olvasó úgy találja, hogy a kötet gyönyörűen kidolgozott, elgondolkodtató és rezonáló, és mélyen személyes szinten képes kapcsolódni.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódott, hogy a versek nem tartják be szigorúan a hagyományos gyászjelentésformát, ahogyan azt várták. A témák érzelmi súlya is kihívássá teheti egyesek számára az olvasást, mivel fájdalmas emlékeket és érzéseket idézhet fel. Néhány vers talán nem minden olvasóhoz szól, ami gyakori a versgyűjteményekben.
(36 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
The New York Times 100 Notable Books of 2020
Time Magazine 100 kötelezően olvasandó könyv 2020-ban
NPR's Best Books of 2020 NPR's Best Books of 2020
National Book Award in Poetry, Longlist
Frank Sanchez Book Award
Édesanyja halála után Victoria Chang költőnő nem volt hajlandó elégiákat írni. Inkább egy lázas két hét alatt gyászát úgy desztillálta, hogy verses nekrológok sokaságát írta meg mindarról, amit a világban elveszített. A Gyászjelentés-ben Chang arról ír, "ahogy az emlékezet feláll, miután valaki meghalt, és elindul". Ezek a versek újra feltalálják a gyászjelentés formáját, hogy megnevezzék, mi halt meg ("udvariasság", "nyelv", "jövő", "anya kék ruhája"), és a halál kulturális hatását az élőkre. Míg az elégiák a halottat próbálják halhatatlanná tenni, a gyászjelentés a veszteséget fejezi ki, és a halott iránti szeretet az önkifejezés csatornájává válik. Ebben a kíméletlen és lírai könyvben Chang találkozik a gyászával, és erőteljes végrendeletet alkot az élők számára.
"Amikor elveszítesz valakit, akit szeretsz, a világ nem áll meg, hogy hagyjon gyászolni. És azt sem engedi, hogy elidőzz, miközben megtanulsz a szívedben tátongó lyukkal élni. Valójában ez a mindennapos közöny a hátrahagyottsággal szemben a gyász egyedülálló fájdalmát testesíti meg. Victoria Chang ezt a zsigeri, szívszorító fájdalmat örökíti meg Obit című verseskötetében, amelyet édesanyja halála után írt. Bár Chang kezdetben vonakodott gyászjelentést írni, hamarosan azon kapta magát, hogy gyászbeszédeket ír az édesanyja halálát megelőző és követő apró veszteségekről, amelyek mindegyike óda édesanyja életéhez és befolyásához. Chang azt is átgondoltan vizsgálja, hogy idővel hogyan fognak emlékezni rá a saját gyermekei." - Time Magazine
