Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Ó anyám, az első kerten kívül eltemetve, Nem ismerted már ezt a kegyelmi éghajlatot, És a medencét, a forrást, a magas teraszt, És az első napot az első reggelen.
És az őzek és a dámszarvasok ugrásait Testvéri futásukat megkötve és feloldva És futva és ugrálva és hirtelen megállva, Hogy jobban megemlékezzenek örök életerejükről, És hogy jobban megmérjék eredeti erejüket És hogy lépteiket e puha szőnyegre helyezzék, És e két szép futót saját szőnyegükre, Hogy ünnepélyes lassúságuk előtt tisztelegjenek. Charles Péguy ezzel a figyelemre méltó, egyszerre költői és mélyreható szöveggel megdöbbentő imát írt Évához, az emberiség első asszonyához, Szűz Mária nagyanyjához és anyjához.
