Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Educational Leadership for Ethics and Social Justice: Views from the Social Sciences
A Educational Leadership for Social Justice sorozat kötete Szerkesztő Jeffrey S. Brooks, Idahói Egyetem, Denise E. Armstrong, Brock Egyetem; Ira Bogotch, Florida Atlantic Egyetem; Sandra Harris, Lamar Egyetem; Whitney H. Sherman, Virginia Commonwealth Egyetem; George Theoharis, Syracuse Egyetem A könyv célja, hogy megvizsgálja és levonja a tanulságokat abból, ahogyan a társadalmi igazságosságért való vezetést több tudományágban konceptualizálják, és megvizsgálja, hogyan javíthatják ezek a tanulságok az iskolai vezetők felkészítését és gyakorlatát. Különösen a filozófiát, az antropológiát, a szociológiát, a közgazdaságtant, a politikatudományt, a közpolitikát és a pszichológiát vizsgáljuk. Állításunk szerint az oktatásirányítás területe megfontolhatná, hogy tegyen egy lépést hátrafelé, hogy több lépést előre tehessen. Vagyis az oktatásirányítás kutatói újra megvizsgálhatnák a társadalmi igazságosságot, mind a társadalmi és egyéni dinamika szempontjából, mind pedig diszciplinárisan specifikus, multidiszciplináris és interdiszciplináris jelenségként. E megközelítés elfogadásával összekapcsolhatjuk és kiterjeszthetjük a régóta ismert fogalmi és empirikus vizsgálati irányvonalakat, és ezáltal olyan meglátásokra tehetünk szert, amelyeket máskülönben figyelmen kívül hagynánk vagy feltételeznénk. Ez nagy ígéretet hordoz magában a társadalmi igazságosság elméleteinek létrehozására, finomítására és tesztelésére az oktatásirányításban, és segít megerősíteni a már eleven kutatási irányvonalakat.
Vagyis ahelyett, hogy egyetlen vagy néhány művet idéznénk a diszciplináris kontextusukból kiragadva, talán gyümölcsözőbb lenne a társadalmi igazságosságot célzó oktatásvezetési kutatásokat a saját hagyományaikban elhelyezni. Ezt úgy lehetne megvalósítani, hogy az oktatási vezetés kutatásában már meglévő kutatási irányvonalakat bővítjük, majd az ebből a munkából levont tanulságokat beépítjük az innovatív gyakorlatba. Miért ne lehetne például egyértelműbben meghatározni az oktatásvezetés és az igazságosság kutatásának irányvonalait a társadalmi igazságosság filozófiája, a társadalmi igazságosság közgazdaságtana, a társadalmi igazságosság politikai tanulmányai, a társadalmi igazságosság szociológiája, a társadalmi igazságosság antropológiája és a társadalmi igazságosság közpolitikája mint célzott és különálló kutatási területek között? Ha ez az új irányultság a társadalmi igazságosság és az oktatási vezetés tudásalapja felé megvan, akkor megpróbálhatunk feltárni néhány természetes kapcsolatot a hagyományok között, mielőtt végül az igazságosságot az oktatási vezetésben az ötletek szabad társításával vizsgálnánk, ahogy a gyakorlat és a kutatás világa közösen kialakít egy „új” nyelvet, amelyet az oktatási vezetés megvitatására használhatnak.
Egy ilyen törekvés megkövetelheti mind az együttműködésen alapuló kutatás folyamatainak és termékeinek, mind az eredmények kommunikációjának újragondolását, de megköveteli a módszertani és ismeretelméleti előítéletek lebontását, valamint az elsődleges és az alkalmazott tudásbázisok közötti kapcsolat értelmesebb szintjét és típusát.
