Old Mr. Boston Deluxe hivatalos csapos kézikönyve

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák a nosztalgia és a csalódottság keverékét emelik ki. Míg egyesek a koktélok klasszikus forrásaként értékelik, sokan kritizálják minőségét, teljességét és aktualitását. Jelentős aggodalmak merülnek fel a hibák, a hiányzó receptek és a tartalom elavultsága miatt.

⬤ Nosztalgikus; klasszikus koktélkönyvként értékelik.
⬤ Jól használható hagyományos koktélok készítéséhez és vendéglátó ajándékként.
⬤ Néhány felhasználó hasznosnak találta az italokkal való kísérletezéshez.
⬤ Ajándékként jól fogadták a címzettek.

⬤ Gyenge nyomdai és anyagminőség
⬤ Több vélemény szerint olcsónak tűnik.
⬤ Hiányzó receptek és hibák a szövegben, beleértve az indexelési hibákat is.
⬤ Elavult tartalom
⬤ hiányoznak a modern, népszerű italok és nem egyértelműek az utasítások.
⬤ Néhányan más kiadást vagy jobb változatot vártak, de csalódást keltő összeállítást kaptak.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Old Mr. Boston Deluxe Official Bartender's Guide

Könyv tartalma:

A szesztilalom 1933-as eltörlésével Amerika koktéllázba került. A 13 évig tartó csempészett gin és a vásárlóikat becsapó gátlástalan szeszfőzdék után az emberek készen álltak a jobb italokra és a kreatív koktélokra, amelyeket otthon, a barátaikkal együtt készíthettek el. Az ivók új generációja azonban a szesztilalom alatt vált felnőtté, és nem tudták, mit készítsenek, nemhogy azt, hogyan készítsék.

A megoldást a koktélkönyvek áradata jelentette, amelyek az 1930-as évek közepén jelentek meg a piacon. A leghíresebb - és a leghosszabb életű - az Old Mr. Boston's DeLuxe Official Bartender's Guide. Ez az először 1935-ben megjelent receptkönyv egyszerre kívánt hasznos forrás és marketingeszköz lenni a Massachusetts állambeli Bostonban működő Old Mr. Boston szeszfőzde számára. A szeszfőzdét ugyanabban az évben nyitották meg, amikor a szesztilalom véget ért, 1933-ban. A szeszfőzde, amely olcsó gint, bourbont, rumot, brandyt, kordiálokat és likőröket gyártott, az útmutatót márkája népszerűsítésére használta. A ginkoktélok kifejezetten az Old Mr. Boston Dry Gint követelték. Bármilyen régi sárgabaracknektár nem volt elég - az Old Mr. Boston's-nak kellett lennie.

A könyvet Leo Cotton állította össze David Lubin, John A. Fitzpatrick, Thomas J. Kane és Chris Lane - négy Boston környéki "régi vágású" csapos - közreműködésével. A karcsú kötetben kinyomtatott kötet tökéletes méretű volt ahhoz, hogy otthon a könyvespolcra tegyék, vagy a bárban a pénztárgép alá csúsztassák. A könyv olyan népszerűnek bizonyult mind az amatőr, mind a hivatásos mixerek körében, hogy 1935 és 1985 között 68 kiadást jelentettek meg belőle, összesen 11 millió példányban.

Miért győzte le ez az útmutató az összes többit abban az időben? Mert alapos volt, jól kutatott, és minden receptet Leo Cotton tapasztalt csapata, a tapasztalt bártenderek teszteltek. Ráadásul ott volt maga Old Mr. Boston karaktere is, aki minden egyes piros borítón jelen volt. Vidám arca és piperkőc cilinderje azt sugallta az amerikaiaknak, hogy jó idők jönnek. A szesztilalom véget ért, a nagy gazdasági világválság a múlté volt, és minden rendben lesz.

Az évek során a receptek a kor népszerű italai alapján kiegészültek vagy eltávolításra kerültek. Ebben az eredeti kiadásban például nem találsz vodkakoktélt. A vodka az 1950-es évekig viszonylag ismeretlen volt az Egyesült Államokban, így több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Leo Cotton felvegye az Old Mr. Boston megszentelt oldalaira.

A receptek ábécérendben vannak felsorolva, és alapitalok szerint indexelve, az abszintotól a whiskyig, illetve stílus szerint, a suszterestől a toddyig. Bár a modern mixológus számára sok összetevő ismerős lesz, vannak olyanok is, amelyeket csak a legjobban képzett klasszikus koktélismerő fog felismerni.

Az orosz K mmel például egy édes likőr, amelyet köménymaggal, édesköménnyel és köménnyel ízesítettek. Az Amer Picon pedig egy keserédes, narancsízű francia aperitif. Ezek a likőrök ma is kaphatók, így az otthoni koktélkészítők még mindig kísérletezhetnek ezekkel a klasszikus receptekkel. És rengeteg receptet találunk olyan ismerős összetevőkkel is, mint a grenadine, a vermut, a Creme de Menthe és a Curacao.

A könyv ezzel a megjegyzéssel zárul: „A pezsgő az egyetlen olyan bor, amelyet az étkezés során minden fogáshoz és minden alkalommal felszolgálhatunk”. Halljuk, halljuk!