Eredeti címe:
Opera aperta; Italian Electronic Literature from the 1960s to the Present
Könyv tartalma:
Végre itt egy olasz által írt könyv arról a homeopátiás, de alapvető szerepről, amelyet az olasz művészek, köztük jelentős írók játszottak a digitális átalakulás megismertetésében az olaszokkal. Jóval azelőtt, hogy a kormányzat vagy az üzleti élet, és legkevésbé a pedagógusok felfigyeltek volna rá, a művészek, ahogy az évszázadok óta szokás, elsőként fedezték fel az új technológiákban rejlő lehetőségeket. Emanuela Patti nem csupán a régóta esedékes tiszteletet fejezi ki nekik, hanem eközben gondosan és magával ragadó stílusban feleleveníti az átalakulás legfontosabb jellemzőit. Csodálatos olvasmány! (Derrick de Kerckhove professzor, Torontói Egyetem)
Hiányoltunk egy szisztematikus áttekintést az olaszországi e-irodalmi művészetekről. Emanuela Patti betöltötte ezt az űrt. Tanulmánya valójában sokkal több, mint egy áttekintés: ragyogóan összekapcsolja a nyílt textualitás szemiotikai elméleteit a társadalmi-politikai élet mélyreható technokulturális átalakulásaival az 1960-as évektől napjainkig, a kísérleti írástól a populáris kultúráig. (Massimo Riva professzor, Brown Egyetem)
1962-ben Umberto Eco kiadta az Opera aperta című művét, amely a kreatív kísérletezés új hullámát indította el a művészetek és a média területén. A nyitott munka koncepcióját - amely a rendszerelmélet, a kibernetika, a relativizmus, a pragmatizmus és a kor más befolyásos tudományágaiból merített - Eco arra használta, hogy a műalkotást mint az interaktivitás, az együttműködés és az intermedialitás helyszínét újragondolja. Ebből a perspektívából kiindulva ez a könyv rekonstruálja az olasz elektronikus irodalom történetét, az irodalom, az elektronikus és a digitális média kreatív gyakorlatait vizsgálva a számítógépek korai korszakától a közösségi média korszakáig. Azt vizsgálja, hogy az olasz írók, költők, irodalomkritikusok és értelmiségiek hogyan reagáltak a digitális forradalom minden egyes szakaszára a nyitottság poétikájának és az intermedialitás politikájának megalkotásával. Az esettanulmányok között szerepel Nanni Balestrini, Gianni Toti, Italo Calvino, Caterina Davinio, Wu Ming, Michela Murgia, Francesco Pecoraro, Roberto Saviano, Tommaso Pincio, Fabio Viola, Fabrizio Venerandi és Enrico Colombini. Néhány esetben az új technológiákkal való irodalmi kísérletezés egyértelműen polemikus álláspontot foglalt el a tömegmédiával, a globalizációval, az információs társadalommal és a késő kapitalizmussal szemben, hogy megkérdőjelezze és/vagy újrakonfigurálja a művészeti vagy társadalmi ontológiákat. Más esetekben a digitális technológiákat az irodalom paramétereinek és nyelveinek javítására és kiterjesztésére használták.
