Oscar Wilde: A Biography

Olvasói vélemények

A könyv Andre Gide rövid memoárja Oscar Wilde-dal kapcsolatos élményeiről, megörökítve annak összetett jellemét és utolsó napjait. Míg egyes olvasók meghatónak és Wilde megértéséhez értékesnek találták, mások felszínességéért és érdemi tartalomhiányáért bírálták.

Az írást rendkívüli és élénknek jellemzik, amely szívből jövő és intim portrét ad Oscar Wilde-ról. Fontos betekintést nyújt Wilde szenvedés általi átalakulásába, és nagyra értékelik azok, akik Wilde munkássága és élete iránt érdeklődnek.

Sok olvasó úgy érezte, hogy a könyv túl sok bevezető anyagot tartalmaz, és nem elég tényleges tartalmat, az idézetek uralják az oldalakat. Rövid, és terjedelméhez képest drágának tekinthető, ami egyesek szerint azt sugallja, hogy a Wilde-ról szóló más forrásokhoz képest nem elég mély.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Gide ebben az első angol fordításban egy Oscar Wilde nevű költőt védett meg, amikor más költők azzal fenyegették, hogy tönkreteszik Wilde életét, és megpróbálta megmutatni, hogy Wilde becsületes ember volt. Gide személyes vázlatai szerepelnek ebben a könyvben, amelyek eredeti formában olvashatók. Ez a mű Oscar Wilde életének fénykorában íródott. Andr Gide (1869-1951) francia író, akinek regényei, színdarabjai és önéletrajzi művei az egyéni önmegvalósítási törekvések és a protestáns etikai koncepciók kimerítő elemzésével tűntek ki; kritikai műveivel együtt nagy hatással voltak a francia írói és filozófiai életre. Gide 1869. november 22-én született Párizsban, szigorú protestáns családban, a cole Alsacienne-ben és a Lyc e Henri IV-ben tanult. Első könyvében, Les cahiers d'Andre Walter (Andre Walter jegyzetfüzetei, 1891) Gide egy boldogtalan fiatalember vallásos és romantikus idealizmusát írta le. Ezután a szimbolistákkal került kapcsolatba, de 1894-ben kezdett individualista szemléletet és stílust kialakítani. A Les nourritures terrestres (A föld gyümölcsei, 1897) című művében az aktív hedonizmus tanát hirdette. Ezt követően műveiben az egyéni szabadság és felelősség problémáit vizsgálta, több szempontból is. A The Immoralist (1902; ford. 1930) és a Strait Is the Gate (1909; ford. 1924) a hagyományos erkölcsiséggel ellentétes egyéni etikai elképzelésekről szóló tanulmányok.

A Vatikán barlangjai (ford. 1927, angolul is megjelent Lafcadio kalandjai címmel), amelyben Gide a teljes személyes függetlenség lehetőségét gúnyolta ki, 1914-ben jelent meg. A La symphonie pastorale (A pásztorszimfónia, 1919; mozgóképként készült, 1947) című idill a szerelemről és a felelősségről szólt. Gide a középosztálybeli családok és a kamaszkor problémáit vizsgálta a Ha meghal (1920; ford. 1935) és a párizsi ifjúságról szóló népszerű regényében, a Hamisítókban (1926; ford. 1928). Gide-et az egyéni erkölcsi felelősségvállalás foglalkoztatta, ami arra késztette, hogy közhivatalt keressen. Normandiában (Normandie) önkormányzati tisztségek betöltése után 1925-26-ban a gyarmati minisztérium különmegbízottja lett, és két könyvet írt a francia afrikai gyarmatokon uralkodó állapotokról. Ezek a jelentések, a Voyage au Congo (1927) és a Retour du Tchad (1927) nagyban hozzájárultak a francia gyarmati jog reformjaihoz. Ezeket együtt adták ki angolul Travels in the Congo (1929) címmel. Az 1930-as évek elején Gide csodálatát és reményét fejezte ki a Szovjetunióban zajló "kísérlet" iránt, de egy szovjetunióbeli utazása után kiábrándultságáról számolt be a Visszatérés az U. S. S. R.-ből (1936; ford. 1937) című könyvében. Gide számos kritikai tanulmánya a La Nouvelle Revue Fran aise című irodalmi folyóiratban jelent meg, amelyet 1909-ben segített megalapítani, és amely meghatározóvá vált a francia értelmiségi körökben.

Ezek az esszék elsősorban az alkotó művészek pszichológiáját elemzik.