Öt japán úriember: Egy nemzet jellemének portréja

Olvasói vélemények

A könyv a japán kultúra és történelem mélyreható feltárását kínálja öt neves személyiség szemszögéből. Bár a könyv rokonszenves képet nyújt Japánról, és kora ellenére is lebilincselő, egyes szempontok elavultnak vagy kevésbé relevánsnak tűnhetnek a mai olvasók számára.

⬤ Kiváló magyarázatok a japán jellemről
⬤ a japán kultúra rokonszenves ábrázolása
⬤ érdekes történelmi kontextus
⬤ magával ragadó írói stílus
⬤ betekintés öt neves japán férfi életébe a második világháború idején.

⬤ A nemzeti sztereotípiákról szóló egyes viták feleslegesnek tűnnek
⬤ a történelem egyes részei elakadtnak tűnnek, és olyan aggodalmakat tükröznek, amelyek ma már nem biztos, hogy relevánsak
⬤ elavult elképzeléseket tartalmaz a japán társadalomról és a kereszténység szükségességéről
⬤ a Japán jövőjéről szóló jóslatokból kimaradnak a modern fejlemények.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Five Gentlemen of Japan: The Portrait of a Nation's Character

Könyv tartalma:

Ez a klasszikus beszámoló (1952) az „Új Japán” alkotóiról egy újságíró, egy volt haditengerészeti ellentengernagy, egy acélmunkás, egy földműves és Hirohito császár élettörténetét meséli el.

Frank Gibney háborús hírszerző tiszt volt, aki a Timemagazin tudósítója lett Japán amerikai megszállása idején. A későbbiekben a PBS Pacific Century című sorozatának nagy tudású, kedves szereplőjeként ismert Japán tolmácsolója volt az amerikaiaknak és Amerikának a japánok számára.

Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején Japán szegény, megtört és problémás társadalom volt. Sokan mind Japánban, mind Nyugaton azt feltételezték, hogy ez mindig így lesz. Gibney azonban olyan sokatmondó és olvasmányos részletességgel számolt be Japánról, hogy ebben a könyvben megismerhetjük mind az akkori, mára elfeledett légkört, mind pedig a későbbi „japán csoda” alapjait.

Ahogy Timothy Garton Ash író megjegyzi: „a tudós nem fogja tudni, és ezért nehezebben tudja majd rekonstruálni, milyen volt valójában akkoriban, hogyan néztek ki és milyen szagúak voltak a helyek, hogyan éreztek az emberek, és mit nem tudtak..... Semmi sem hasonlítható ahhoz, mintha ott lennénk.”.