Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 27 olvasói szavazat alapján történt.
Osiris, Zeus, and Odin: The History of the Most Prominent Gods in the Ancient Egyptian, Greek, and Norse Pantheons
*Képeket is tartalmaz.
*Tartalmazza az ősi beszámolókat.
*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Tekintettel az Egyiptom homokjában talált temetkezési leletek sokaságára, néha úgy tűnik, mintha az ókori egyiptomiakat jobban foglalkoztatták volna a túlvilági élet dolgai, mint a napról napra megélt élet dolgai. Ezt leginkább a piramisok támasztják alá, amelyek évszázadokon át megragadták a világ képzeletét.
Így nem meglepő, hogy Ozirisz az egyiptomi panteon egyik legfontosabb istene volt, és ma is ő lehet a leghíresebb egyiptomi isten. Eltekintve attól, hogy a napisten Re mindenütt jelen van a modern populáris kultúra nagy részében, Osiris az, aki leginkább megragadja a modern olvasók elméjét. Története egyszerre ismerős és furcsán idegen. Ő a halottak istene, de éppen halandósága miatt vált azzá. Az ókori Egyiptom minden istene képes volt meghalni, de Ozirisz a feltámadás szimbóluma is volt, nem különben, mint Krisztus a keresztény teológiában. Oziriszt elárulta egy hozzá közel álló személy (ebben az esetben a testvére, Széth), ezért megölték és újjászületett, de itt elválnak Ozirisz és Krisztus útjai. Ozirisz halála brutális, feltámadása pedig felesége, Ízisz iránta érzett szeretetének köszönhető.
Továbbá Oziriszt az egyiptomi királyokkal hozták kapcsolatba, mert az egyiptomiak úgy hitték, hogy ő maga is király. Az ókori egyiptomiak egytől egyig visszavezethették királyaikat egy olyan korba, amikor az istenekről úgy hitték, hogy személyesen uralkodtak az országban. Ozirisz volt a teremtés után a harmadik vagy negyedik utód az egyiptomi trónon, és az egyiptomiak úgy hitték, hogy Ozirisznek a királysággal való kapcsolata az, ami lehetővé tette, hogy királyaik bizonyos értelemben maguk is újjászülessenek. Állítólag fizikailag is hatalmas volt - egyes források szerint majdnem 15 és fél láb -, ami állítólag segítette őt a hadjáratokban.
Az egyik ok, amiért Zeusz a történelem egyik legfelismerhetőbb istene maradt, az a befolyásának elterjedése. Nagy Sándor hódításainak köszönhetően Zeusz a hellenizáció más elemeivel együtt Egyiptomba és a Közel-Keletre is eljutott, néhány évszázaddal később pedig Róma szinte átvette őt saját főistenének, Jupiternek. Onnan a Római Birodalomba exportálták, és eközben számos más helyi istennel is összeolvadt. Végső soron Zeusz a feljegyzések előtti időszaktól Görögország kereszténysé válásáig, amely a Kr. u. 7. század elejére fejeződött be, kiemelkedő isten volt.
A mai szemlélő számára nehéz megérteni, hogy egy forrófejű, szexmániás isten hogyan tudta kivívni annyi görög szeretetét és csodálatát, nem is beszélve kulturális örököseikről az egész Római Birodalomban. Mit nyújtott ennek az istennek az imádata az imádói számára? Hogyan elégítette ki a létezésébe vetett hit a lelki szükségleteiket? Miben különbözött panteonjának többi tagjától? Ez a könyv Zeusz alakját vizsgálja, beleértve eredetét, a róla szóló történeteket, azt, ahogyan imádták, és ahogyan ma is emlékeznek rá.
Fia, Thor mellett Odin az egyik legismertebb északi isten, és gyakran könnyű elfelejteni, hogy egykor ő állt a középpontjában annak a panteonnak, amelyet a középkorban európaiak milliói imádtak. Odinnak számos neve és címe van (egy beszámoló szerint több mint 200), de a legismertebb címe a "Mindenatya", a Föld ("Midgard"), az emberiség és az e világot benépesítő összes teremtmény társalkotója. Fontos, hogy ő a prófécia, az eksztázis és a költészet istene is, mind olyan szerepeké, amelyek szorosan kapcsolódtak egymáshoz az északi világban, mivel a költő és a próféta közötti határvonal elmosódott, és úgy tekintették, hogy egyfajta eksztatikus dühöngés révén jutottak ihlethez. Ezek a szerepek összefüggöttek azzal, hogy Odin pártfogolta a tudást, különösen a misztikus tudást, mivel ő volt a mágikus rúnák és énekek felfedezője, amelyeket aztán továbbadott az emberiségnek.
