Pál apostol misztikája

Olvasói vélemények

Albert Schweitzer „Pál apostol misztikája” című műve Pál és Jézus eltérő szemléletének tudományos feltárása, hangsúlyozva Pál tanításainak misztikus vonatkozásait. Klasszikus műnek számít, amely arra készteti az olvasót, hogy újragondolja a kereszténységről és Pálnak a kereszténység fejlődésében betöltött szerepéről alkotott felfogását. Bár mélységéért és éleslátásáért nagyra becsülik, egyes olvasók Schweitzer más műveihez képest sűrűnek és kevésbé magával ragadónak találják.

⬤ Tudományos mélység és rálátás Pál és Jézus kapcsolatára.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a Pál írásaiban megjelenő miszticizmusról.
⬤ A kereszténység és tanításai körüli gondolkodás megújítására ösztönöz.
⬤ Klasszikusnak számít, amely továbbra is aktuális az elmélyült tanulmányozáshoz.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a páli teológiáról és annak történelmi kontextusáról.

⬤ Nem alkalmi olvasmány; türelmet és jelentős elkötelezettséget igényel.
⬤ Egyes olvasóknak lehet, hogy sűrűnek vagy kevésbé meggyőzőnek találják, mint Schweitzer más műveit.
⬤ A történelmi előfeltevések hibásak vagy elavultak.
⬤ Schweitzer sorozatának első két kötetét kritikával illetik a gyenge írásmód miatt.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mysticism of Paul the Apostle

Könyv tartalma:

Folytatja a Történelmi Jézus keresésének vallási nézetét.

Az Újszövetség közvetlenül az evangéliumok után veszi fel a korai keresztény egyház történetét, leírja a tizenkét tanítvány munkásságát, és bemutatja Pált, azt az embert, akinek a kereszténység történetére gyakorolt hatása kiszámíthatatlan. Tanító, prédikátor, békéltető, diplomata, teológus, szabályadó, vigasztaló és mártír, élete és írásai a kereszténység alapjaivá váltak. Pál hatalmas, komoly és intelligens irodalmat ihletett, amely igyekszik visszanyerni értelmét, gondolkodását és célját.

A korai keresztény közösségeknek írt leveleiben Pál sok gyakorlati tanácsot adott a szervezéssel és az ortodoxiával kapcsolatban. Ezek a korai keresztény közösségeket többként kezelték, mint egyazon hitben hívő emberek csoportját: olyan emberek voltak, akiket korábban ismeretlen közös szellem kötött össze. Ennek a közös szellemnek a jelentősége Athanasiustól és Ágostontól Lutheren és Kálvinon át a legnagyobb keresztény teológusokat is foglalkoztatta.

Az Apostol Pál misztikája című könyvében Albert Schweitzer Lutherrel és a protestáns hagyományokkal szemben azt vizsgálja, amit Pál a Rómaiakhoz és a Galata levélben ír: a hívőnek az istenséggel való személyes tapasztalatát hangsúlyozza. Pál misztikája nem olyan volt, mint a máshol leírt misztika, amely szerint a lélek eggyé válik Istennel. Az általa érzett és bátorított misztikában nem az én elvesztése, hanem gazdagodása történik; nem az idő vagy a hely eltörlése, hanem annak megértése, hogy az idő és a hely hogyan illeszkedik az örökkévalóba. Schweitzer azt írja, hogy Pál misztikája különösen mély, felszabadító és pontos. Schweitzerre jellemző módon rögtön megismerteti az olvasót az álláspontjával, majd részletesen leírja, hogyan jutott el hozzá, milyen tudományos előzményei vannak, milyen következményei vannak, milyen ellenvetések merültek fel, és miért fontos mindez. Az Újszövetség tanulmányozói számára ez a könyv megnyitja Pál apostolt azáltal, hogy úgy mutatja be őt, mint aki egy teljesen újfajta misztikát kínál, amely szükségszerűen és kizárólag keresztény.

"Van még legalább egy másik pont, amit Albert Schweitzer itt szerez... Azt a nehezen kivívott felismerést, hogy az isteni tekintély és az emberi szabadság végső soron nem állhat ellentétben egymással, soha nem szabad magától értetődőnek venni, és az az irónia, hogy Pál gondolatára többször hivatkoztak, hogy ezt a felismerést visszacsinálják, valóban a "maradandó elemek" egyikévé teszi ezt a felismerést." - a bevezetésből.