Panzerfaust és Panzerschreck

Olvasói vélemények

Az Osprey Publishing „Panzerfaust and Panzerschreck” című könyve részletes áttekintést nyújt a második világháborúban használt német páncéltörő fegyverekről, a Panzerfaustra és a Panzerschreckre összpontosítva. A könyv informatív illusztrációkat és egy jól megalapozott elbeszélést tartalmaz, amely kitér e fegyverek fejlesztésére, műveleti történetére és hatására. Bár sok olvasó értékeli a közölt általános információkat és részleteket, néhányan megjegyezték, hogy több személyes beszámolóra és taktikai illusztrációra lenne szükség.

⬤ Informatív és jól megalapozott tartalom.
⬤ Kiváló illusztrációk, fényképek és színes táblák.
⬤ Jó háttéranyag a kifejlesztésükhöz vezető kétségbeejtő körülményekről.
⬤ Világos magyarázat a fegyverek mechanikájáról és használatáról.
⬤ Alkalmas az általános olvasók és a hadtörténelem iránt érdeklődő gyűjtők számára.

⬤ Hiányoznak a mélyreható technikai részletek és a személyes katonaélmények.
⬤ Néhány hibát észleltek a műszaki leírások tekintetében.
⬤ A kisebb betűméret egyesek számára megnehezítette az olvasást.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írásmód túlságosan tényszerű és nem eléggé magával ragadó.
⬤ Rövidebb a vártnál, így néhány téma nem eléggé ki van dolgozva.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Panzerfaust and Panzerschreck

Könyv tartalma:

Ezek a halálos, ember által hordozható páncéltörő fegyverek lehetővé tették a Wehrmacht gyalogságának a T-34-es és Sherman harckocsik megsemmisítését. A páncéltörő hadviselés szakértője által írt könyv feltárja a Panzerfaust és a Panzerschreck lenyűgöző fejlődéstörténetét, és hozzáférést biztosít azokhoz a taktikákhoz, amelyeket e két rettegett fegyvert használó katonák alkalmaztak.

A második világháború két legjellegzetesebb fegyvere, a Panzerfaust és a Panzerschreck a német és más gyalogosok számára azt a lehetőséget kínálta, hogy az ellenséges harckocsikat közelről, egymagukban megsemmisíthessék. Míg a Panzerschreck nagyrészt az amerikai páncélökölnek köszönheti eredetét, a Panzerfaust forradalmi konstrukció volt, amely minden korábbi fegyvertől eltérő volt, és a II. világháborút követően évtizedekig befolyásolta a páncéltörő technológiát és taktikát.

Németország a II. világháborút több, gyalogsági használatra szánt, nem megfelelő páncéltörő fegyverrel kezdte, amelyeket rögtönzött és zsákmányolt fegyverekkel, valamint 1942-től kézzel szállítható 3 kg-os páncéltörő repesztöltettel egészítettek ki. Amikor a hadiszerencse Németország ellen fordult, égető szükség volt egy olyan páncéltörő fegyverre, amely lehetővé tette az egyes katonák számára, hogy megsemmisítsenek egy harckocsit. Az első kísérlet egy ilyen fegyver bevetésére a Faustpatrone 43-mal kezdődött, egy kézi rövid csővel, amely egy hajtóanyagtöltettel és egy nagy kaliberű, formázott töltetű robbanófejjel volt felszerelve; ez volt az első a Panzerfaust ("páncélököl") páncéltörő fegyverek sorozatában. A robbanófejet egy kilövőpatron hajtotta meg. Az irányzék rendkívül kezdetleges volt, de a kifinomultabb irányzékokra nem volt szükség a rövid hatótávolságok és az a tény miatt, hogy a harckocsik nagy célpontok voltak. A Panzerfaust típusokat két- vagy háromjegyű számokkal jelölték, amelyek a hozzávetőleges hatótávolságot jelezték méterben. Az újratölthető Panzerfaust 250 a háború végén fejlesztés alatt állt, akárcsak egy személy elleni, nagy robbanóerejű, repeszes lövedék.

A Panzerfaustot nem egy különálló legénységgel látták el, hanem egyéneknek adták ki. A kiképzés rendkívül egyszerű volt, és előadás és bemutatók formájában zajlott, gyakran éles lövés nélkül. A német propaganda sokat hangoztatta, hogy a Panzerfaustot a Hitlerjugend tinédzserek, a Volkssturm öregjei és más civilek is használhatják. Több mint nyolcmillió Panzerfaust gyártottak minden típusból, és olyan széles körben elterjedtek, mint a kézigránátok. Viszonylag hatékonynak bizonyultak tankok és más páncélozott harcjárművek, valamint erődítmények és épületek ellen. A szövetséges csapatok, különösen a szovjet erők széles körben használták a zsákmányolt Panzerfauste-okat, és a német szövetségesek, például Finnország, Magyarország és Bulgária is kaptak belőlük. A németek a japánok rendelkezésére bocsátották a Panzerfaust példáit és terveit, és ők kifejlesztették saját újratölthető és nagyon eltérő változatukat, a 45 mm-es Type 5 típusú visszalövés nélküli páncéltörő fegyvert; ezt a Hazai-szigetek védelmére szánták.