Papnak nem válni

Olvasói vélemények

Anthony Bartlett „Unbecoming a Priest and Becoming a Shepherd” című könyve részletesen bemutatja a szerző lelki útját a nehéz gyermekkorától kezdve a katolikus papságban szerzett tapasztalatain keresztül a papságból való kilépéséig és az új lelki identitás kereséséig. A könyv a közösség, a személyes növekedés és az Istennel való mélyebb kapcsolat keresésének témáit járja körül. A memoár egyszerre személyes reflexió és szélesebb körű kommentár a spiritualitás 20. századi változó természetéről.

Az olvasók értékelik az őszinte és szívből jövő elbeszélést, a magával ragadó írói stílust és a személyes és közösségi kapcsolatokról szóló elgondolkodtató reflexiókat. Az emlékirat éleslátóan tárja fel a spiritualitást, az identitást és a hagyományos vallási struktúrák elhagyásának bonyolultságát. Mindezek mellett Bartlett ügyes történetmesélése arra hívja az olvasót, hogy gondolkodjon el saját életdöntéseiről és spirituális útjairól.

Néhány olvasó megkérdőjelezi a címben szereplő „nem illő” kifejezés helyességét, azt sugallva, hogy az ellentmondást sejtet Bartlett örök papi hivatásával kapcsolatban. Emellett, bár sokan tanulságosnak találták a könyvet, vannak olyan kritikák is, amelyek szerint a katolikus vagy keresztény kontextusban járatosakon túl nem általános érvényű.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unbecoming a Priest

Könyv tartalma:

Tony Bartlett története izgalmasan felemás. A klasszikus megtérési narratíva helyett, mely szerint a világ elől menekülve Istennek szenteljük az életünket, inkább arról szól, hogy egy összeomló intézményi rend elől menekülve felfedezünk egy másik ént, és megtanulunk a világban lenni.

A Nem leszek pap című könyv rendkívüli beszámoló, amely a szexualitás, a trauma, a forradalom és a kapcsolatok kulcsfontosságú témáit járja körül, korszakokon, osztályokon, kontinenseken, városokon, háborúkon, ikonikus alakokon, lelkiségeken és mindenekelőtt a világban való keresztény lét eltérő módozatain keresztül. Londontól Rómáig, Európától Latin-Amerikáig, olyan kivételes zarándoktársakkal együtt utazva, mint Teréz anya, Pedro Casaldaliga, Carlo Carretto, ez a történet a fájdalom és a rendetlenség története, amely végül az öröm, az élet és az értelem történetévé válik. Az utazás finoman, de biztosan evangéliumi ihletésű is, ahol Jézus alakja provokatív, anarchikus szerepet kap, segít az áldozati klisék és rendszerek felborításában.

A tét óhatatlanul maga a papság értelme, amely vagy egy örök rendet támaszt a történelem eszkalálódó válsága közepette, vagy másokkal együtt keresi a hiteles új emberi válás és remény csíráját. Itt van a pappá nem válás kikerülhetetlen drámája és kortárs igazsága.