Olvasói vélemények
Összegzés:David S. Brown professzor könyve F. Scott Fitzgerald életének és munkásságának átfogó és friss újravizsgálatát nyújtja, összefonva irodalmi munkásságát korának társadalmi-politikai légkörével. A könyvet ékesszóló írói stílusa és tudományossága miatt dicsérik, bár nem biztos, hogy minden olvasó számára hagyományos életrajzként szolgál.
Előnyök:Kiváló tudományosság, ékesszóló írói stílus, Fitzgerald életének és műveinek átfogó elemzése, friss nézőpontok, és erős kapcsolódás az amerikai társadalomhoz. Arra inspirálja az olvasót, hogy újra átnézze Fitzgerald saját írásait, és a rajongóknak kifejezetten ajánlott.
Hátrányok:A könyv egyes olvasók számára sűrű és akadémikus lehet, hiányoznak belőle az alapos életrajzi részletek, és gyakori elemzések, amelyek Fitzgerald irodalmának előzetes ismerete nélkül ismétlődőnek vagy irrelevánsnak tűnhetnek. Nem ideális a Fitzgerald műveit nem ismerő alkalmi olvasók számára.
(27 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Paradise Lost: A Life of F. Scott Fitzgerald
Könyv tartalma:
F. Scott Fitzgerald, akit a népszerű emlékezet a jazzkorszak ínyenceként, playboyként és az elveszett nemzedék jelképeként tart számon, a szíve mélyén moralista volt, akit az első világháború után a nemzet hangulatának és modorának változása ragadott meg. David Brown az Elveszett paradicsomban azt állítja, hogy Fitzgerald legmélyebb kötődése egy elhalványuló kisnemesi világhoz kötődött, amelyet apja Chesapeake-öbölbeli gyökereivel hozott összefüggésbe. Középnyugati lakosként, ír katolikusként és örökké eladósodott íróként azonban kívülállónak érezte magát Lake Forest, Princeton és Hollywood nagypolgári törzshelyein - olyan helyeken, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak világnézetén.
Ebben az átfogó életrajzban Brown újra megvizsgálja Fitzgerald gyermekkorát, első szerelmeit és Zelda Sayre-ral kötött nehéz házasságát. Kitér Fitzgerald Hemingwayhez fűződő barátságára, a Gatsbyvel tetőző aranyévekre, valamint a fokozódó alkoholfogyasztására és hanyatló vagyonára, amely egybeesett Zelda intézetbe kerülésével és az ország gazdasági összeomlásával.
Fitzgeraldot olyan progresszív értelmiségiek társaságába helyezve, mint Charles Beard, Randolph Bourne és Thorstein Veblen, Brown olyan írónak mutatja be Fitzgeraldot, akinek átfogó történelmi képzelőereje van, amit "a jazzkorszak krónikása" hírneve nem sugall. Legjobb regényei, elbeszélései és esszéi mind a közvetlen pillanatot, mind a tőkefelhalmozás, a bevándorlás és a szexuálpolitika távolabbi ritmusait mérik fel, amelyek egyre távolabb vitték Amerikát protestáns agrárhűségétől. Fitzgerald azért írt erőteljesen az amerikai változásokról, mutatja Brown, mert ezt saját családja történetében és életében is uralkodó témának tekintette.
