Parasztokból franciák: A vidéki Franciaország modernizációja, 1870-1914

Olvasói vélemények

Eugene Weber „A parasztokból franciákká válás” című művét nagyra értékelik a francia parasztság átalakulásának mélyreható feltárása miatt a Harmadik Köztársaság idején, kiemelve a tizenkilencedik század végétől kibontakozó modernizációs és államosítási folyamatokat. Míg a könyvet dicsérik gazdag részletességéért, tudományosságáért és lebilincselő írói stílusáért, egyes kritikusok bírálják a vidéki kultúra homogenizáló szemlélete miatt, valamint azért, mert francia nyelvtudás nélkül nehéz olvasni.

⬤ Monumentális tudományosság és aprólékos kutatás, amelyet kiterjedt lábjegyzetek támasztanak alá.
⬤ Magával ragadó és világos próza, gyakran humoros és elegáns.
⬤ Részletgazdag, számos anekdotával illusztrálja a 19. századi vidéki Franciaország életét.
⬤ Átfogó vizsgálatot nyújt a francia nemzeti identitás kialakulásához hozzájáruló tényezőkről.
⬤ Kiemelten ajánlott a francia történelem és nacionalizmus tanulmányozóinak és kutatóinak.

⬤ Kissé sűrű és hosszadalmas, a francia nyelv és történelem ismeretét igényelheti.
⬤ A könyv egyes részei között érzékelhető egyfajta szakadék, különösen a paraszti élet valósága és Weber ábrázolása között.
⬤ A kritikusok szerint a könyv homogenizálja a vidéki életet, és figyelmen kívül hagyja a regionális kultúrák sokszínűségét és gazdagságát.
⬤ Bizonyos részek inkább tűnhetnek jegyzetek átiratának, mint összefüggő elbeszélésnek.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Peasants Into Frenchmen: The Modernization of Rural France, 1870-1914

Könyv tartalma:

Franciaország sokkal később érte el a nemzeti egységet, mint azt általában feltételezik. A forradalom után még több mint száz évig parasztok milliói éltek tovább, mintha egy időtlen világban élnének, és létük alig különbözött az előttük élő nemzedékekétől.

Ennek az élénk, gyakran szellemes és mindig provokatív műnek a szerzője nyomon követi, hogy Franciaország a Francia Köztársaság első éveiben hogyan ment át egy valóságos civilizációs válságon, amikor a hagyományos attitűdök és szokások szétmorzsolódtak a modernizáció erői alatt. A helyi utak és vasutak voltak a döntő tényezők, amelyek az addig távoli és megközelíthetetlen régiókat könnyű kapcsolatba hozták a piacokkal és a modern világ nagy központjaival.

Az ipar termékei számos paraszti készséget használhatatlanná tettek, a bővülő iskolarendszer pedig nemcsak az uralkodó kultúra nyelvét, hanem annak értékeit is tanította, köztük a hazafiságot. 1914-re Franciaország végre ténylegesen is La Patrie-vé vált, ahogyan már oly sokáig a nevében is az volt.