Parallel Equators
Nathan Shepherdson új gyűjteménye, a Párhuzamos egyenlítők egy öt részből álló könyv, az öt magánhangzó alatt és egy kéz öt apparátusán keresztül.
Megkísérli visszaadni üzeneteit a valahol a véletlen igazságok ködébe zárt feladónak (vagy feladóknak). A szavak szabálytalan tempóban haladnak a fogalmak és képek disszociatív ábécéjében tett sétaútjukon.
A körmök, a csend, az üveg, a levelek, a szemhéjak, a hiány, a tüdő és a pontok mind „testtípusokká” keverednek ebben a sajátos nyelvben. A minták ismétlik az ént. Az elégiák és az emlékezet közötti beszélgetések átiratai olyan természetes ritmussal rendelkeznek, amely az élet különös abakuszában számolja az oxigénmolekulákat.
Shepherdson versei csattogó ujjú mozaikok, száraz összetevők, amelyek visszatartják a lélegzetüket, hogy ne süllyedjenek el, ahogy váratlanul nedves papírfelületre kerülnek. Vajon Shepherdson megalapozott, metaforák által vezérelt pragmatista, vagy csendes, jószándékú fantáziáló, aki minden nap törölközővel a kezében elvándorol, hogy találkozzon Hérakleitosszal egy délutáni fürdőzésre?
