Értékelés:
A könyv részletesen megvizsgálja a Pearl Harbor elleni meglepetésszerű támadáshoz vezető hírszerzési hibákat, elemzi a jeleket és folyamatokat, amelyek hozzájárultak a mulasztáshoz. Rávilágít a bürokratikus hiányosságokra és az elfogultságokra, amelyek torzították a döntéshozatalt. Bár a hírszerzéssel foglalkozó szakemberek és történelmi elemzők számára értékes meglátásokat nyújt, egyes olvasók száraznak és túlságosan részletesnek találják.
Előnyök:⬤ A hírszerzési kudarcok mélyreható és jól megalapozott elemzése
⬤ jelentős betekintést nyújt a hírszerzési szakemberek számára
⬤ bemutatja, hogy milyen kihívást jelent megkülönböztetni az akcióképes jeleket a félrevezető zajtól
⬤ hangsúlyozza a kommunikáció és az együttműködés fontosságát a kudarcok megelőzésében
⬤ továbbra is releváns marad a modern hírszerzési megfontolások szempontjából.
⬤ Az írás száraz lehet, ami egyes olvasókat elaltathat
⬤ az alkalmi olvasók számára túlságosan részletes lehet
⬤ egyes kritikák szerint a konkrét katonai döntésekkel kapcsolatos kritikai elemzés hiánya
⬤ a téma iránt nem mélyen érdeklődők számára potenciálisan ismétlődőnek és kissé sűrűnek tűnik.
(31 olvasói vélemény alapján)
Pearl Harbor: Warning and Decision
Évtizedek óta dúl a vita: A Pearl Harbor-i katasztrófa a csendes-óceáni hadszíntéren szolgáló katonatisztek bűnös hanyagságának eredménye volt-e? Vajon, ahogy egyesek állították, a washingtoni elnök szándékos összeesküvése volt?
Valószínűtlennek tűnik, hogy egy ország ennyi figyelmeztetés jelezte a veszélyt, és mégis ennyire felkészületlenül érte az esemény. Az amerikai hírszerzés képes volt olvasni a szigorúan titkos japán kódokat, és az USA ezért olyan helyzetben volt, hogy létfontosságú információkat tudott továbbítani az amerikai parancsnokoknak szerte a világon. Washington a legtöbbször képes volt előre jelezni mind Japán diplomáciai lépéseit, mind katonai bevetéseit. Ám, ahogy ez a gondosan dokumentált könyv mutatja, a veszély körvonalai ma már élesen látszanak, mert a katasztrófa bekövetkezett, és egészen más kép rajzolódik ki, ha részletesen rekonstruáljuk a hírszerzési képet, ahogy az a résztvevők számára az esemény előtt látszott.
1941-ben a kirakós játék darabjai szétszóródtak a különböző kormányzati szervek között. Némelyikük elveszett a más irányba mutató jelek zajában - a japánok dél felé vagy Szibériába való előrenyomulása felé; némelyiket a bürokrácia szokásos akadályai lassították; némelyiket pedig a biztonsági követelmények elhallgattatták. A döntés középpontjában senki sem fejezte be a kirakós játékot.
Mindenekelőtt ez a könyv élesen emlékeztet bennünket arra, hogy a meglepetésszerű támadás felderítése a H-bomba korában még nehezebb lesz. Ahogyan az előszó is megállapítja: „A veszély nem az, hogy túl kevés szakértelemmel fogjuk olvasni a jeleket és a jelzőket; a veszély az elvárások szegénységében rejlik - a rutinszerű megszállottságban néhány olyan veszély iránt, amelyek inkább ismerősek lehetnek, mint valószínűek.”.