Értékelés:
A könyv Peig Sayers önéletrajzi írása, amely a Blasket-szigeteken és Írországban a századforduló idején zajló életet mutatja be. Egyszerűsége, őszintesége és történelmi meglátásai miatt dicsérik, így az ír kultúra és történelem iránt érdeklődőknek érdemes olvasmány. Néhány olvasó azonban megjegyzi, hogy nem biztos, hogy azoknak kedvez, akik akciót vagy izgalmat keresnek az olvasmányaikban.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző és élvezetes olvasmány, különösen azok számára, akiket érdekel az ír történelem és kultúra.
⬤ Magával ragadó beszélgetések alakulhatnak ki a könyvből, amint azt a könyvklubok tapasztalatai is mutatják.
⬤ Természetes történetmesélési stílus, egyszerűség és szívből jövő őszinteség jellemzi.
⬤ Értékes betekintést nyújt az írországi paraszti életbe és a szerző tapasztalataiba.
⬤ Nagyszerű fordítás áll az angol olvasók rendelkezésére.
⬤ Egy letűnt korszak tükörképeként inspirálja az olvasókat.
⬤ Rossz szájízt hagyhat azoknál, akiknek az iskolában el kellett olvasniuk.
⬤ Nem alkalmas az akciódús cselekményt vagy izgalmakat kereső olvasók számára.
⬤ Az önéletrajz egyes részeit lassúnak és kevésbé lebilincselőnek érezhetjük.
⬤ A bánat és a küzdelmek gyakorisága egyes olvasók számára nyomasztónak tűnhet.
(42 olvasói vélemény alapján)
Peig: The Autobiography of Peig Sayers of the Great Blasket Island
Ez a modern gael irodalom egyik klasszikusa - Peig Sayers önéletrajza, egy figyelemre méltó nőé, aki negyven évig élt a túlélés szélén a kopár Great Blasket-szigeten, és akit Írország egyik utolsó hagyományos mesemondójaként ismertek el.
Ez a történet éppoly felejthetetlen, mint amilyen egyszerű. Hűséggel, humorral és megrendítően tárja elénk egy nő életét egy olyan sivár világban, ahol a túlélés maga volt a diadal, és a halál éppoly ismerős, mint az élet. Peig azt mondta fiáról, Tomsról, aki egy sziklafalról való lezuhanás során vesztette életét: „Ahelyett, hogy a teste a széles óceánban lett volna, ott volt a sima, leválasztott kövön.... olyan szakértelemmel és nyugalommal fektették le, mintha tizenkét nő ápolta volna.” A saját búcsúja az élettől ugyanilyen tiszta szemű egyszerűséggel telt: „Az emberek még besétálnak a temetőbe, ahol feküdni fogok; csendesen el leszek nyújtva, és a régi világ eltűnik.”.
Peig 1958-ban, 85 éves korában halt meg. Nem messze attól a településtől temették el, ahol született, a tenger felett, a Dingle-félszigeten, a Great Blasket-sziget látótávolságában.
Ezzel az amerikai kiadással Peig egy új nemzetközi közönséghez jut el. Ahogy Eoin McKiernan, az Ír-Amerikai Kulturális Intézet elnöke a bevezetőjében megjegyzi, Peig „az őszinteség és az őszinteség, a csontig megélt élet minősége”. Írországban régóta kedvelt önéletrajzát most annak fogják látni, ami valójában - az ír nép egyik nagy szívkiáltásának.
