Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 11 olvasói szavazat alapján történt.
Exemplarist Moral Theory
Ebben a könyvben Linda Zagzebski egy eredeti erkölcsi elméletet mutat be, amely a jóság példaképeire való közvetlen hivatkozáson alapul, a hetvenes években a szemantikát forradalmasító Putnam-Kripke elmélet mintájára. Az Exemplarista erkölcsi elméletben a példaképeket a csodálat érzelmén keresztül azonosítják, amely Zagzebski szerint egyszerre motiváló érzelem és olyan érzelem, amelynek kognitív tartalma lehetővé teszi az erkölcsi tartomány leképezését a példaképek jellemzői körül.
Hősök, szentek és bölcsek példáin keresztül Zagzebski bemutatja, hogy a példaképekről szóló elbeszélések és a legcsodálatra méltó személyekkel kapcsolatos empirikus munkák hogyan építhetők be az elméletbe mind az átfogó elmélet létrehozásának elméleti, mind pedig az erkölcsi nevelés és önfejlesztés gyakorlati céljaira. Minden alapvető erkölcsi fogalmat, köztük a jó embert, az erényt, a jó életet, a helyes cselekedetet és a helytelen cselekedetet a példaképek vagy az ilyen személyek motívumai, céljai, cselekedetei vagy ítéletei határozzák meg. Az elmélet a példaképek utánzásán keresztül történő erkölcsi tanulásról is számot ad, és Zagzebski megvédi az erkölcsi nyelvi munkamegosztás elvét, amely egy nyelvi közösségben az emberek bizonyos csoportjainak különleges funkciókat ad a kiterjesztés vagy az erkölcsi kifejezések azonosításában, a kifejezéshez kapcsolódó sztereotípia közösségen belüli terjesztésében, illetve az e kifejezéseket használó ítéleteket alátámasztó érvelés biztosításában.
Az elmélet tehát szemantikailag externalista, mivel az erkölcsi kifejezések jelentését a világnak a felhasználó elméjén kívüli jellemzői határozzák meg, beleértve a példák jellemzőit és a társadalmi nyelvi hálózat jellemzőit, amelyek a kifejezések használóit a példákkal összekötik. A könyv az elméletnek az erkölcsi realizmus formáit jelentő változataival kapcsolatos javaslatokkal zárul, beleértve egy olyan változatot, amely támogatja a szükséges a posteriori igazságok létezését az etikában.
