Phantom Noise

Olvasói vélemények

Brian Turner „Phantom Noise” című verseskötete a háború érzelmi és pszichológiai utóhatásainak erőteljes feltárása. A versek a katonák traumatikus élményeire és a civil életbe való visszailleszkedésükért folytatott küzdelmükre reflektálnak, gyakran erős empátiát ébresztve az olvasóban. A gyűjteményt élénk képi világa, érzelmi mélysége és innovatív stílusa miatt dicsérik, és vonzó a modern háborús költészet iránt érdeklődők számára. Egyes olvasók azonban aggodalmukat fejezik ki a kiadvány minőségével kapcsolatban, és annak a veszélynek a kockázatát látják, hogy Turnert pusztán háborús költőként tartják számon.

A költészet érzelmileg magával ragadó, tömör és gyönyörűen kidolgozott. Turner azon képességét, hogy személyes élményeit a háború és a visszailleszkedés tágabb témáival vegyítse, nagyra értékelik. Munkásságát a kortárs költészet szükséges hangjának tekintik, amely hatékonyan hívja fel a figyelmet az empátiára, és egyedi perspektívát nyújt a katonák tapasztalataihoz. A gyűjtemény egyensúlyban tartja a különböző témákat, és elkerüli a didaktikusságot.

Néhány olvasó csalódást okozott a könyv fizikai minősége, a gyűrött oldalakra és a gyenge kiadási színvonalra hivatkozva. Aggodalomra ad okot, hogy Turner kizárólag háborús költőként kategorizálódik, ami korlátozza szélesebb körű irodalmi potenciálját. Néhány recenzens úgy érezte, hogy a „Fantomzaj” nem egészen felel meg azoknak a magas elvárásoknak, amelyeket Turner előző műve, az „Itt, golyó” támasztott.

(15 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A 2010-es T. S. Eliot-díj jelöltjei között

Brian Turner első verseskötete, az Itt, golyó egy katona-költő megrázó, első kézből származó beszámolója az iraki háborúról. A Phantom Noise-ban felpörgeti a hangerőt, miközben szembesül a háború traumatikus utóhatásaival, és megpróbálja feldolgozni azokat. A flashbackek a bagdadi mindennapi poklot a békés Kalifornia utcáira és bevásárlóközpontjaira robbantják, ugyanakkor Turner képzeletét visszarepítik Irakba. Ha azt hitte, hogy az Itt, golyó című kötetben mindent megírt, amit iraki élményeiről tudott, akkor tévedett, mert amit ott látott és érzett, az olyan mélyen hatott rá, hogy évekkel később, a látszólag biztonságos helyről további verseket kellett írnia.

Brian Turner a tanúságtétel erőteljes költészetét írja, amely szépségében, őszinteségében és ügyességében kivételes. Keith Douglas második világháborús észak-afrikai sivatagban írt verseihez hasonlóan Turner iraki háborúról szóló tanúságtétele is kíméletlenül pontos leírást ad, de nem ítélkezik erkölcsileg, az olvasóra bízva a következtetések levonását. Az ismétlődő médiabeszámolók keveset mutatnak az embereknek a háború és a megszállás mindennapi tapasztalataiból. A Fantomzajban, akárcsak az Itt, golyó című könyvben, a katonák és civilek mindennapi életének és halálának pusztítóan szürreális valóságát látjuk és érezzük egy olyan ékesszóló író szemével, aki hét évig szolgált az amerikai hadseregben, egy évig pedig gyalogsági csoportvezetőként Irakban teljesített szolgálatot.