Értékelés:
A kritikák a könyv vegyes fogadtatását emelik ki: egyesek elismerik a hatalommal való visszaélés fontosságát és a vezetők számára való jelentőségét, míg mások azt kifogásolják, hogy a könyv inkább csak elemzés, mint eredeti mű, ami csalódást és zavart okoz.
Előnyök:A könyv hangsúlyozza a hatalommal való visszaélés kritikus kérdését a társadalomban, és a vezetők számára alapvető olvasmánynak tekintik. Hasznos támogatást nyújt a tudományos munkához, és hivatkozik az elsődleges szakirodalomra a további vizsgálódáshoz.
Hátrányok:Sok kritikus csalódott, hogy a könyv nem Zimbardo eredeti műve, hanem inkább elemzés, amit nem jelöltek meg egyértelműen. Kritizálják, hogy ismétlődik, és hiányzik belőle a tárgyalt témák mélyreható elemzése.
(5 olvasói vélemény alapján)
An Analysis of Philip Zimbardo's the Lucifer Effect: Understanding How Good People Turn Evil
Mi teszi a jó embereket képessé arra, hogy rossz - akár gonosz - tetteket kövessenek el? Kevés olyan pszichológus van, aki olyan jól képzett lenne a kérdés megválaszolására, mint Philip Zimbardo pszichológiaprofesszor, aki nemcsak a klasszikus Stanfordi Börtönkísérlet szerzője volt - amely során diákok két csoportját kérték fel arra, hogy egy ideiglenes börtönben foglyok és őrök szerepét vegyék fel, drámai hatást elérve -, hanem aktív résztvevője volt egy amerikai katona perének is, aki részt vett iraki foglyok erőszakos bántalmazásában a második öbölháborút követően.
Zimbardo könyve A Lucifer-effektus egy kiterjedt elemzés, amely arra keresi a megoldást, hogyan képesek jó emberek gonosz tetteket elkövetni. Zimbardo problémamegoldó képességét arra használta, hogy e kérdés megoldását két feltétel megértésében keresse. Először is, írja, a szituációs tényezőknek (körülmények és környezet) felül kell írniuk a diszpozíciós tényezőket, ami azt jelenti, hogy a tisztességes és jó szándékú emberek szokatlan vagy stresszes környezetbe kerülve jellegtelenül viselkedhetnek. Másodszor, a jó és a rossz nem alternatívák; felcserélhetők. A legtöbb ember képes angyal és ördög is lenni, a körülményektől függően.
Zimbardo ezzel a megfigyeléssel Stanley Milgram munkájára is épített, akinek saját pszichológiai kísérletei megmutatták, hogy a tekintélyelvű személyek milyen hatással lehetnek beosztottjaik cselekedeteinek meghatározására. Zimbardo könyve remek példája annak, hogy mennyire fontos olyan produktív kérdéseket feltenni, amelyek az elméleten túlmutatva a valós eseményeket is figyelembe veszik.
