Philoponus: On Aristotle Meteorology 1.4-9, 12
Philoponosznak a Meteorológiához írt kommentárjából csak az első könyv 1-9. és 12.
fejezetéhez fűzött kommentár maradt fenn. Ebben a sorozatban két kötetben fordították le, az első az 1-3. fejezetet, a második (ez a kötet) a 4-9.
és a 12. fejezetet tartalmazza.
Az itt tárgyalt témák között szerepel az égbolton megjelenő tüzes és fényjelenségek természete, az üstökösök kialakulása, a Tejút, a nedves kilégzés tulajdonságai és a jégeső kialakulása. Philoponosz különös figyelmet szentel az égi jelenségek között a látszólagos és a valóságos megkülönböztetésének; bírálja Arisztotelésznek a Tejútról szóló elméletét, amely szerint a Tejút szublunáris, és az égi birodalomból való eredete mellett érvel; részletesen kifejti az antiperisztázis, a meleg és a hideg kölcsönös felcserélődése, mint a kondenzáció és a kapcsolódó folyamatok mechanizmusának arisztotelészi elméletét.
Az első kötethez hasonlóan Philoponosz itt is tudományos erudícióról és az Arisztotelész utáni görög tudományok módszereinek és eredményeinek ismeretéről tesz tanúbizonyságot. A mű töredékessége és a kommentár műfaja ellenére az olvasó az arisztotelészi meteorológia és fizika radikális újragondolásán alapuló, koherens kozmoszkép elemeit találja meg.
