Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen bemutatja a Plantagenet vérvonalból származó nők történetét, különös tekintettel Aquitániai Eleonóra lányaira. Célja, hogy kitöltse a gyakran férfi alakok által dominált történelmi elbeszélések hézagait, kiemelve e nők erejét és kihívásait. Sok olvasó azonban frusztrálónak találta az írásmódot, a szervezéssel, az ismétlésekkel és a koherenciával kapcsolatos problémákra hivatkozva.
Előnyök:⬤ Informatív és jól megalapozott beszámoló a Plantagenet-korabeli nők életéről
⬤ más szemszögből mutatja be a történelmi elbeszéléseket
⬤ értékes betekintést nyújt a nők szerepébe a középkori történelemben
⬤ néhány olvasó lebilincselőnek és tanulságosnak találta a tartalmat.
Hátrányok:⬤ Rosszul szervezett és tele van ismétlődő elemekkel
⬤ hiányzik a kronológiai koherencia
⬤ néhány történelmi pontatlanságot észleltek
⬤ túlzottan támaszkodik jól ismert információkra, amelyek könnyen elérhetők az interneten
⬤ a jobb megértéshez szükséges a téma ismerete
⬤ néhány olvasó úgy érezte, hogy szigorúbban kellett volna szerkeszteni.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Plantagenet Princesses: The Daughters of Eleanor of Aquitaine and Henry II
Könyv tartalma:
Egyedülálló pillantás két lány életére, amely rávilágít a királyi nők életének kettősségére, akik egyszerre voltak királyok lányai és anyái, akik a börtönt és a hatalmat is ismerték.
Kevés középkori uralkodó és királynőjük neve ismertebb, mint Aquitániai Eleonóra, Franciaország egyedülálló királynője és Anglia királynője, valamint második férje, II Henrik neve. Bár akadémikusan "középkorinak" nevezik őket, korszakuk erőszakos átmenetet jelentett a sötét középkorból, amikor az országok határait tűzzel és karddal határozták meg. Henrik nagyrészt Eleonóra hozományának köszönhetően kaparintotta meg az angol trónt, mivel Franciaország egyharmadát birtokolta.
Lányaik is rendkívüli életet éltek. Ha a hercegek a koronaöröklésért harcoltak, a hercegnőket - általában az anyjuk - idegenekkel cserélték el a vérontás nélküli politikai hatalomért. Évekkel a ma már házassági korhatárnak számító kor előtt a királyi lányokat olyan országokba küldték, amelyek nyelve ismeretlen volt számukra, és ott ismeretlen férfiak tulajdonává váltak.
Az ő feladatuk volt fiakat szülni a dinasztia folytatására, és lányokat, akiket aztán elcseréltek.
Néhányan szó szerint házastársuk foglyai lettek.
Mások túljártak a leendő erőszaktevők és az egyház eszén, hogy férjeik halála után átvegyék a hatalom gyeplőjét. Eleanor lányait, Marie-t és Alix-ot Párizsban hagyták, amikor elvált VII. Henriktől Matilda, Ali nor és Joanna szülte. Ezek a rendkívüli nők és lányaik megismerték a hatalom és a fájdalom szélsőségeit. Joannát II. szicíliai Vilmos bebörtönözte, és még rosszabbul bánt vele brutális második férje Toulouse-ban. Ha Eleanort szajhaként rágalmazták, Ali nor leszármazottai között két szent, Lajos francia és Fernando spanyol király is szerepel. És akkor ott voltak a törvénytelen leányok, akiknek az élete regényszerűen olvasható...
