Értékelés:
A könyv Marsilio Ficino éleslátó kommentárja Platón „Phaidrosz”-ához, amely a szépség és a lélek isteni útjának témáit járja körül. A jól felépített, fordítással és kommentárral egyaránt ellátott könyv átfogó képet nyújt a platóni gondolkodásról. Miközben értékes elemzést nyújt, kritikával is szembesül összetett allegorikus értelmezései miatt, amelyek kihívást jelenthetnek a modern olvasók számára.
Előnyök:⬤ Mélyreható és éleslátó kommentárt kínál Platón „Phaidrosz” és „Ión” című műveihez.
⬤ Jól strukturált fordítással, kommentárokkal és összefoglalókkal.
⬤ Történelmi kontextust és hátteret nyújt Ficino munkásságához.
⬤ Magas gyártási minőség, amely a már ismert klasszikus sorozatokhoz hasonlítható.
⬤ Segít az olvasóknak jobban megérteni a platóni fogalmakat, különösen a lelket és a szépséget.
⬤ Ficino allegorikus értelmezései homályosak és nehezen követhetők a mai olvasók számára.
⬤ Egyesek úgy találhatják, hogy a kommentár inkább fantáziadús értelmezésekre támaszkodik, mint egyszerű magyarázatokra.
⬤ Az asztrológiai allegorizálás potenciális hátránynak tekinthető az ebben a kontextusban nem jártas olvasók számára.
(4 olvasói vélemény alapján)
Commentaries on Plato
Marsilio Ficino (1433-1499), a firenzei tudós filozófus-mágus nagyban hozzájárult Platón reneszánsz újjáélesztéséhez.
A dialógusok latin nyelvű fordításainak 1484-es kiadása elsőszámú szellemi esemény volt, amely egy évezred elteltével Nyugat-Európa számára is hozzáférhetővé tette a platóni kánont, és Platónt a reneszánsz gondolkodás tekintélyévé tette. Ez a kötet Ficino részletes elemzését és kommentárját tartalmazza a Phaidroszról, amelyet "a szépség minden formájáról" szóló elmélkedésként és a teológia fenséges műveként magyaráz.
Az Ionhoz fűzött kommentárban Ficino az isteni ihlet poétikáját tárja fel, amely a lélek neoplatonista ábrázolásához vezet, mint rapszódia, amelynek éneke felemelkedés Isten elméjébe. Mindkét mű Ficino azon kísérletéről tanúskodik, hogy egy keresztény platonizmus és egy olyan kereszténység felélesztésére tett kísérletet, amelyet orfikus kereszténységnek nevezhetnénk.
