Értékelés:
A Duran Duranról szóló könyv sokféle reakciót vált ki az olvasókból, sokan dicsérik a lebilincselő elbeszélői stílust és a gyors tempójú történetmesélést, különösen a zenekar korai éveiről és a hírnévre való felemelkedésükről. Ugyanakkor kritizálták a ténybeli pontatlanságok, a zenekar karrierjének későbbi éveit bemutató mélység hiánya, valamint az új ismeretekre vágyó hardcore rajongók esetleges csalódása miatt.
Előnyök:A könyvet úgy jellemzik, mint egy teljesen lebilincselő és szórakoztató olvasmányt, amely megragadja a Duran Duran korai karrierjének lényegét. Az olvasók élvezték a 70-es és 80-as évekbeli nosztalgikus utazást, és nagyra értékelték a szerző történetmesélő képességét. Néhányan megjegyezték, hogy a könyv vonzó az új rajongók számára, és hogy magával ragadó módon mutatja be a zenekar kezdeti ambícióit és kihívásait.
Hátrányok:Sok olvasó elégedetlenségét fejezte ki a számos ténybeli hiba és a zenekar 1985 utáni karrierjének hiányos bemutatása miatt. A könyv második felét több kritikus elsietettnek érezte, és a szerző vélt elfogultságára és a rajongói ismeretek hiányára is érkeztek panaszok. A hardcore rajongók úgy találták, hogy a könyvből hiányoznak az új információk és a mélység, és úgy érezték, hogy gyakran ismételget ismert történeteket anélkül, hogy hozzáadott értéket képviselne.
(53 olvasói vélemény alapján)
Please Please Tell Me Now: The Duran Duran Story
Az életre szóló rajongók és az érdeklődő újoncok is imádni fogják a Duran Duran lenyűgöző életrajzát, amelyet a Gold Dust Woman és az Istenek kalapácsa című bestsellerek szerzője írt.
A Please Please Tell Me Now című könyvében Stephen Davis, a bestseller rock-életrajzíró a Duran Duran, a nyolcvanas évek kvintesszenciális zenekarának történetét meséli el. Szépfiús külsejük a fiatal MTV sztárjaivá tette őket, de zseniális zenei tudásuk volt az, ami listavezető slágerek sorát eredményezte. Az évtized végére 60 millió albumot adtak el; ma már több mint 100 millió albumot adtak el - és egyre csak fogynak.
Davis a gyökereiket az 1970-es évek szigorú brit rossz közérzetéhez vezeti vissza, amely a Sex Pistols és a Duran Duran - két látszólag ellentétes zenei szélsőség - szülötte volt. A jóképű, brit és fiatal Duran Duran volt a Live Aid főcímzenekara, nem pedig Bob Dylan vagy a Led Zeppelin. A zenekar a legelbűvölőbb körökben mozgott: Nick Rhodes Andy Warholhoz, Simon LeBon Diana hercegnőhöz került közel, John Taylor pedig a brit rosszlányok kvintesszenciájával, Amanda De Cadanet-vel járt. Az olyan időtlen slágerekkel, mint a "Hungry Like the Wolf", a "Girls on Film", a "Rio", a "Save a Prayer" és a sorozat történetének legsikeresebb James Bond-témája, az "A View to Kill", a Duran Duran bebetonozta örökségét a pop panteonjában - és egy új albummal és egy világkörüli turnéval a tarsolyukban nem mutatják a lassulás jeleit egyhamar.
A zenekarral készült exkluzív interjúkat és személyes archívumokból származó, eddig soha nem publikált fotókat tartalmazó Please Please Tell Me Now a rock and roll történetének egyik utolsó el nem mesélt sagáját mutatja be - a keményvonalas rajongók, az új rajongók és a zene szerelmeseinek minden korosztály számára.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)