Plunder: Napóleon lopása Veronese lakomájáról

Olvasói vélemények

A könyv magával ragadóan mutatja be Paolo Veronese „A kánai menyegző” című festményének történetét és Bonaparte Napóleon általi kifosztását. A könyvben összefonódik a művészettörténet, a napóleoni háborúk politikai machinációi és a művészet mint hatalmi szimbólum kulturális jelentősége.

A könyv jól kutatott, lebilincselően megírt és informatív. A recenzensek nagyra értékelték a szerző képességét, hogy összetett történelmi narratívákat tud szövögetni a művészettörténettel, szélesebb kontextust kínálva, amely gazdagítja mind a festmény, mind a korszak megértését. A könyv kötelező olvasmánynak számít a művészet és a történelem szerelmesei számára, és bemutatja a műkincslopás és a Louvre létrehozásának lenyűgöző történetét.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyvet több illusztrációval, különösen színesekkel lehetett volna javítani. Mások megjegyezték, hogy bár a könyv a témák széles skáláját öleli fel, bizonyos területeken hiányozhat belőle a mélység, különösen Veronese festészeti technikájának technikai vonatkozásait illetően. Néhány kritika szerint az írás nem volt káprázatos, bár így is élvezetes.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Plunder: Napoleon's Theft of Veronese's Feast

Könyv tartalma:

Egy rendkívül eredeti történelmi mű... (Saltzman) egy olyan különleges tanulmányt írt, amely túllép a művészeten és a történelmen, és arra kényszerít minket, hogy felfedezzük a kettő közötti kapcsolatokat." --Roger Lowenstein, The Wall Street Journal--Roger Lowenstein, The Wall Street Journal

Napóleon európai művészet kifosztásának lebilincselő tanulmánya a Louvre számára, egy Velencéből elkobzott reneszánsz remekmű történetén keresztül.

Cynthia Saltzman Fosztogatás című műve Paolo Veronese Kánai menyegző című hatalmas, fenséges vászonképének sorsát meséli el, amelyet a franciák a fiatal Bonaparte Napóleon parancsnoksága alatt 1797-ben letéptek a velencei San Giorgio Maggiore kolostor faláról. Az 1563-ban, a reneszánsz idején festett képet azonnal mesterműként ünnepelték. Veronese mintegy 130 figurával töltötte meg a jelenetet, pazarlóan színezve a vásznat, hogy azt az illúziót keltse, mintha a nézők tere egy XVI. századi Velencében, egy teraszon zajló bibliai lakomára nyílna. A falról lehúzva a velencei vászon hengerre gurítva szelte át a Földközi-tengert; nem sokkal később a Velencéből és Rómából lefoglalt műalkotások diadalmasan Párizsba kerültek. A Veronese 1801-ben került kiállításra a Louvre-ban, a francia királyok egykori palotájában a forradalom idején alapított új közművészeti múzeumban.

Miközben Saltzman elmeséli Napóleon olasz művészetének fosztogatásának nagyobb történetét és a Louvre létrehozásában játszott szerepét, feltárja jellemének ellentmondásait: a nagyságra való szomjúságát - hogy továbbvigye a civilizáció legszebb aspektusait - és a kegyetlenségét, hogy megszerezze, amit akart. Napóleon 1815-ös waterlooi veresége után Wellington hercege és a szövetségesek arra kényszerítették a franciákat, hogy adják vissza a Louvre számos kifosztott festményét és szobrát. A Kánai menyegző azonban mind a mai napig Párizsban maradt, közvetlenül a Mona Lisával szemben.

A szakértelemmel kutatott és ügyesen elbeszélt Fosztogatás a történelem egyik leglátványosabb műkincsrablási akciójának krónikája, amely fényt derít egy meghatározó történelmi személyiségre és a világ egyik legnagyobb múzeumának összetett eredetére.