Plunder: Napóleon lopása Veronese lakomájáról

Olvasói vélemények

A könyv Paolo Veronese „A kánai menyegző” című festményének történetét vizsgálja, különös tekintettel a Napóleon általi fosztogatásra és a művészettörténetre gyakorolt hatására. A könyv ötvözi a művészetet, a politikát és a történelmi kontextust, feltárva a festmény és a Louvre-ba vezető út történetét.

Jól kutatott és lebilincselő írás, amely betekintést nyújt a reneszánsz művészetbe, Napóleon hadjárataiba és a műkincsrablás politikai összefüggéseibe. Magával ragadó elbeszélést kínál, amely a történelemkedvelők és a művészetkedvelők számára egyaránt vonzó, a festményt és annak jelentőségét részletesen bemutató mű.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv tartalmazhatott volna több illusztrációt, különösen színeseket, és úgy vélekedett, hogy a művészeti technikákról szóló egyes technikai értekezések nem elég mélyek. Ezenkívül néhány kritika megemlítette, hogy az írás, bár informatív, nem volt különösebben káprázatos.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Plunder: Napoleon's Theft of Veronese's Feast

Könyv tartalma:

A The Christian Science Monitor májusi tíz legjobb könyvének egyike

"Rendkívül eredeti történelmi mű... (Saltzman) olyan különleges tanulmányt írt, amely túllép a művészeten és a történelmen, és arra kényszerít bennünket, hogy felfedezzük a kettő közötti kapcsolatokat." --Roger Lowenstein, The Wall Street Journal.

Egy lebilincselő tanulmány Napóleon európai művészetének kifosztásáról a Louvre számára, egy Velencéből elkobzott reneszánsz remekmű történetén keresztül elmesélve

Cynthia Saltzman Fosztogatás című műve Veronese Kánai menyegző című hatalmas, fenséges vászonjának sorsát meséli el, amelyet a franciák a fiatal Bonaparte Napóleon parancsnoksága alatt 1797-ben letéptek a velencei San Giorgio Maggiore kolostor faláról. Az 1563-ban festett reneszánsz képet azonnal mesterműként ünnepelték. Veronese a jelenetet a kolostor refektóriumának végfalára terítette ki, és mintegy 130 alakkal töltötte meg, a vászonra pazarló színekkel azt az illúziót keltve, hogy a bibliai lakoma a XVI. századi Velence egyik teraszán zajlik. Miután a vásznat kihúzták a keretből, a vászon egy hengeren gurítva átkelt a Földközi-tengeren, Párizsba tartva; nem sokkal később a Velencében és Rómában lefoglalt műtárgyakat diadalmasan a francia fővárosba szállították. A Veronese 1801-ben került kiállításra a Louvre-ban, a francia királyok egykori palotájában, a forradalom idején alapított új közművészeti múzeumban.

Miközben Saltzman elmeséli Napóleon olasz művészeti fosztogatásának nagyobb történetét és a Louvre létrehozásában játszott szerepét, feltárja Napóleon jellemének meghatározó vonásait: a nagyság iránti vágyát és a kegyetlenségét, amellyel megszerezte, amit akart. Miután Napóleon 1815-ben Waterloonál vereséget szenvedett, Wellington hercege és a szövetségesek arra kényszerítették a franciákat, hogy adják vissza a lefoglalt festmények és szobrok nagy részét. A franciák azonban ellenálltak annak, hogy a Kánai menyegzőt visszaküldjék Velencébe, és a festmény a mai napig Párizsban van, közvetlenül a Mona Lisával szemben.

A szakszerűen kutatott és ügyesen elbeszélt Fosztogatás a történelem egyik leglátványosabb műkincsrablási akciójának krónikája, megvilágítva egy meghatározó történelmi személyiséget és a világ egyik legnagyobb múzeumának összetett eredetét.