Értékelés:
A Rudy Rucker által írt „Postsingular” kritikái vegyes véleményt alkotnak a regényről, kiemelve annak fantáziadús ötleteit és a karakterfejlődés és a cselekmény koherenciájának jelentős hiányosságait egyaránt. Míg egyes olvasók értékelik a frenetikus tempót és az ötletes koncepciókat, mások a mélység és az emberi kapcsolatok hiánya miatt kritizálják a könyvet.
Előnyök:⬤ Fantáziadús és kreatív ötletek, amelyek fejlett technológiai koncepciókat tárnak fel.
⬤ Gyors tempójú, izgalmas elbeszélés, amely leköti az olvasót.
⬤ Játékos és humoros írásmód, amelyet egyesek üdítőnek találnak.
⬤ Egyedi karakterek és vibráló helyszínek, amelyek Rucker kreativitását mutatják.
⬤ A karakterek gyakran gyengén kidolgozottak, hiányzik belőlük a mélység és az érzelmi kötődés.
⬤ Következetlen cselekményvezetés és hirtelen megoldások, amelyek nem érzik kielégítőnek.
⬤ A párbeszéd és a próza néha leegyszerűsítőnek vagy gyerekesnek hat.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv inkább a stílusról szól, mint a tartalomról, tele van szakzsargonnal és zavaros elemekkel.
(22 olvasói vélemény alapján)
A jövő év másnapján kezdődik Kaliforniában. Egy zavart számítógép-ipari milliárdos és egy kissé őrült amerikai elnök a világ radikális átalakítását kezdeményezi az érző nanotechnológia segítségével; ez a biológiai mesterséges intelligencia megfelelője. Eleinte sikerrel járnak, de terveiket Chu, egy autista fiú meghiúsítja. Legközelebb már nem is olyan könnyű megállítani őket.
A történet nagy része a mi világunkban játszódik egy korábban elképzelhetetlen átalakulás után. Minden dolog ugyanúgy néz ki, és minden ember ugyanúgy érez - de mégis mások (kezdetnek képesek olvasni egymás gondolataiban). A kvantumuniverzum más közeli világaiba és más világokból való utazás lehetséges. A mi világunkat pedig óriás humanoidok látogatják meg egy másik kvantumuniverzumból, akik közül néhányan rendet akarnak tenni az általunk okozott rendetlenségben.
Vagy talán csak irányítani a dolgokat.
