Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
In a Post-Hegelian Spirit: Philosophical Theology as Idealistic Discontent
Gary Dorrien ebben a könyvében a modern teológiáról, társadalmi etikáról és politikai filozófiáról szóló számos nagyszabású könyvének alapjául szolgáló vallásfilozófiát fejti ki. Konstruktív álláspontja liberális-felszabadító és poszt-hegeliánus, ami tükrözi sokéves társadalmi igazságossági aktivizmusát és azt, amit ő „Hegellel való táncomnak” nevez. Hegel - érvelése szerint - a nyugati gondolkodás leghalálosabb feltételezéseit törte fel azzal, hogy a létet mint válást, a tudatot pedig mint a szellem önmagához való társadalmi-szubjektív viszonyát fogta fel; fehér eurocentrikus képzelgései azonban még korának mércéjével mérve is groteszk módon felfújtak voltak. Dorrien e hegeli örökség mindkét oldalát hangsúlyozza, azt állítva, hogy sok áskálódásra és cáfolatra van szükség ahhoz, hogy visszaszerezzük Hegel azon részeit, amelyek még mindig fontosak a vallási gondolkodás számára.
A posztkantiánus idealizmusnak a modern keresztény gondolkodásban betöltött szerepéről szóló, jellegzetes érvelését kivonatolva Dorrien a vallási idealizmus egy felszabadító formáját alakítja ki: egy olyan vallásfilozófiát, amely egyszerre hegeliánus - mivel a kinyilatkoztatás folyékony, holisztikus, nyitott, interszubjektív, kétértelmű, tragikus és kibékítő eszméjét fejti ki - és poszthegeliánus, mivel elutasítja a hegeli gondolkodás mélyen gyökerező hibáit. Dorrien Kantot, Schleiermachert és Hegelt aknázza ki az intellektuális intuícióról és a szubjektivitás teremtő erejéről szóló érvelésének alapjául. Miután elemezte S ren Kierkegaard, Karl Marx, Karl Barth és Emmanuel Levinas Hegelről írt kritikáit, Dorrien azt állítja, hogy bár ezek a monumentális alakok behatóan értékeltek, Hegelhez képest egyoldalúnak tűnnek. Az In a Post-Hegelian Spirit tovább foglalkozik a Borden Parker Bowne által alapított személyes idealista hagyománnyal, az Alfred North Whitehead által alapított folyamat-hagyománnyal, valamint Paul Tillich, W. E. B. Du Bois, Martin Luther King Jr., Rosemary Radford Ruether, David Tracy, Peter Hodgson, Edward Farley, Catherine Keller és Monica Coleman merész kulturális hozzájárulásával.
Eloszlatva azokat a gyakori értelmezéseket, amelyek szerint Hegel teológiája egyszerűen egy zárt rendszert alkotott, Dorrien ehelyett amellett érvel, hogy Hegel hat különböző módon értelmezhető, és a legjobban a szeretet filozófusaként értelmezhető, aki az isteni szeretet keresztény teodíceáját dolgozta ki. Hegel egy olyan folyamat-teodíciát fejtett ki, amelyben Isten megmenti a történelemből azt, ami megmenthető, még akkor is, ha a történelem vérengzésének tragikus érzete mélyen vág, és a Golgotán elidőzik.
