Olvasói vélemények
Összegzés:A Priestdaddy Patricia Lockwood visszaemlékezései katolikus családban való rendhagyó nevelkedéséről szólnak, középpontjában apja papi szerepével és a családon belüli dinamikával. Az elbeszélést humor, költői nyelvezet és a családról és az identitásról szóló megható reflexiók hatják át. Az olvasók különbözőképpen reagáltak a hangnemre, a szerkezetre és a tematikai mélységre, és ezért vegyes kritikákat kaptak.
Előnyök:⬤ Vidám és magával ragadó írói stílus, intelligens és költői prózával.
⬤ Elgondolkodtató reflexiók a családi dinamikáról és a vallásos családban való felnőtté válás összetettségéről.
⬤ A szerző nyersen és őszintén mutatja be a család iránti szeretetét, annak hibái ellenére.
⬤ Mélyreható meglátások és humoros pillanatok, amelyek emlékezetes olvasmánnyá teszik a könyvet.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a történetmesélés szétesett, vagy hiányzott belőle a világos narratíva.
⬤ A költői leírások időnkénti túlburjánzása lassú tempóhoz vezetett.
⬤ A memoár egyes részei széleskörű társadalmi témákat boncolgatnak, ami egyesek szerint elvonta a figyelmet a személyes történetekről.
⬤ Néhány kritikus a szerző hangnemét önelégültnek vagy túlságosan menőnek írta le, ami számukra kevésbé érthetővé tette a könyvet.
(310 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A NEW YORK TIMES BOOK REVIEW 2017 10 LEGJOBB KÖNYVE KÖZÖTT.
A NEW YORK TIMES AZ ELMÚLT 50 ÉV 50 LEGJOBB MEMOÁRJA KÖZÉ VÁLASZTOTTA.
AZ ÉV LEGJOBB KÖNYVEI KÖZÉ VÁLASZTOTTA:
The Washington Post * Elle * NPR * New York Magazine * Boston Globe * Nylon * Slate * The Cut * The New Yorker * Chicago Tribune.
A 2018-AS THURBER-DÍJ NYERTESE AZ AMERIKAI HUMORÉRT.
"Szeretetteljes és nagyon vicces... csodálatosan földhözragadt és hiteles. Ez a könyv bizonyítja, hogy Lockwood félelmetesen tehetséges író, aki nagyjából bármit megtehet, amit csak akar." - The New York Times Book Review
Patricia Lockwoodtól, a Senki sem beszél erről című regény szerzőjétől, aki élénk, szívszorítóan vicces emlékiratot írt az identitás, a család és a hagyományok egyensúlyozásáról.
Greg Lockwood atya nem olyan, mint bármelyik katolikus pap, akivel valaha is találkoztál - egy férfi, aki boxeralsóban lazul, szereti az akciófilmeket, és akinek állandó gitározása úgy visszhangzik, "mintha egy egész zenekar halt volna meg egy repülőgép-szerencsétlenségben 1972-ben". A lánya egy tiszteletlen költő, aki már régen elhagyta az egyház országát. Amikor egy váratlan válság miatt férjével visszaköltözik a szülei parókiájára, két világuk összeütközik.
A Priestdaddy című könyvében Lockwood gyermek- és kamaszkorának emblematikus pillanatait - egy szerencsétlenül végződött családi vadászattól és egy abortuszklinikai ülősztrájktól kezdve, ahol apját letartóztatták, egészen a szektás katolikus ifjúsági csoportban való részvételéig - szövi össze azzal a nyolc hónapos kalanddal, amelyet ő és férje egy évtizedes önálló élet után a szülei háztartásában éltek át. Lockwood részletesen beszámol egy szeminarista neveléséről, aki szintén a parókián lakik, megpróbálja elmagyarázni a katolicizmust a férjének, aki értetlenül áll annak vérszomjassága és titokzatos törvényei előtt, és egy szállodai ágyon találkozik egy titokzatos anyaggal az anyjával.
Lockwood a trágárságtól a magasztosig, a komikumtól a mélyen komolyig pendül, a hit, a hovatartozás és a személyiség kérdéseit vizsgálva. A Papapó szórakoztató, felejthetetlen portré egy mélységesen furcsa vallásos neveltetésről, és arról, hogyan egyensúlyoz az ember a nehezen kivívott identitás, valamint a család és a hagyományok súlya között.
