Pure: A modernitás, a filozófia és az Egy

Olvasói vélemények

A könyv a platonizmus kortárs védelmét mutatja be, a modern kultúra megalapozott kritikáját olyan filozófiai diskurzussal ötvözve, amely az olvasó elkötelezettségére invitál. A szerző változatos írásmódja érdekesen tartja a könyvet, bár egyes értelmezésekkel vitatkozhatnak az olvasók. Míg sokan átalakítónak és tanulságosnak találják a meglátásokat, vannak kritikák egyes filozófiai alakok szerepeltetésével és az írás hangvételével kapcsolatban.

A platonizmus mély megértése és mai aktualitása, változatos írásmódok, amelyek fenntartják az olvasó érdeklődését, a modern gondolkodás informatív és éleslátó kritikái, átalakító filozófiai meglátások, és az olvasó részvételével való bevonása.

A könyv rövidsége miatt egyes témák nem eléggé ki vannak dolgozva, az értelmezésekben személyes elfogultságok jelenléte, egyes filozófusok, például Alfred North Whitehead kizárása figyelmen kívül hagyott perspektívákhoz vezethet, és egyes kritikák szerint a hangnem polarizáló lehet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pure: Modernity, Philosophy, and the One

Könyv tartalma:

Tiszta: A modernitás, a filozófia és az Egy kísérleti filozófiai mű, amelyben a szerző arra törekszik, hogy visszagondoljon a platonizmus filozófiai hagyományából származó "premodern" világképre.

Ennek érdekében megkísérli azonosítani és megvilágítani a modernitás alapvető intellektuális előfeltevéseit, és ezeket az előfeltevéseket a platóni metafizika szemszögéből kritikai értékelésnek veti alá. A szerző a témák széles skáláját járja körül - az etikától, a politikától, a metafizikától és a tudománytól kezdve Platón, Plótinosz, Schopenhauer és Nietzsche filozófiájáig - anélkül, hogy szem elől tévesztené egyetlen célját, a modernitással szemben álló premodern perspektíva megfogalmazását.

A mű a megtisztulás gyakorlatáról szóló esszé-sorozatban csúcsosodik ki, amely a szellemi és lelki fegyelem egy olyan formája, amelyet az ókori és középkori filozófusok egyaránt a metafizikai belátás szükséges előzményének tartottak. A Pure mindvégig szigorú tudományos ismereteken alapul, de nem "akadémiai" mű. A szerző kerüli a kortárs filozófiai kutatásokra jellemző nehézkes és professzori hangnemet, és inkább meditatív és aforisztikus stílusra törekszik.

A könyv, röviden szólva, tanult, anélkül, hogy pedáns lenne. A filozófiatörténet és a modernitás válságának szellemi gyökerei iránt érdeklődő olvasók a Pure-ban érdemi gondolkodnivalót találnak.