Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv mélyrehatóan elemzi a pirrhonizmust, összekapcsolja a madhyamaka buddhizmussal, és megkülönbözteti a cinizmustól és a dogmatikus szkepszistől. Feltárja a keleti és a nyugati hagyományok filozófiai kölcsönhatását, hangsúlyozva a pirrhonizmus gyakorlatalapú jellegét és a modern gondolkodásra gyakorolt hatását.
Előnyök:Jól kutatott és jól megírt, világos, a kezdők számára is hozzáférhető kifejtést nyújt. A könyv alapos, és fontos betekintést nyújt a nyugati és keleti filozófiák, különösen a pirrhonizmus és a buddhizmus közötti kapcsolatokba. Figyelemre méltó a részletes elemzés és a gondolatébresztő párbeszédre való ösztönzés.
Hátrányok:Az írás sűrűnek és akadémikusnak tűnhet, ami a nagyközönség számára kevésbé hozzáférhetővé teszi. Néhány olvasó ismétlődőnek találta, és bizonyos témákról több kifejtést várt. Az is előfordulhat, hogy túlságosan is a filozófusokra koncentrál, ami korlátozhatja a filozófia alkalmi olvasói számára a vonzerőt.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Pyrrhonism: How the Ancient Greeks Reinvented Buddhism
Könyv tartalma:
A pirrhonizmust a nyugati filozófiában gyakran összekeverik a szkepticizmussal. A szkeptikusokkal ellentétben, akik szerint nincsenek igaz hiedelmek, a pirrhonisták felfüggesztik az ítéletalkotást minden hiedelemmel kapcsolatban, beleértve azt a hiedelmet is, hogy nincsenek igaz hiedelmek.
A pirrhonizmust az ókori görög filozófusok egy sora fejlesztette ki, az alapítójától, az i. e. IV.
században éliasi Pirrhótól a Kr.
u. II.
században élt Sextus Empiricusig. A pirrhonisták nem kínálnak nézetet, elméletet vagy tudást a világról, hanem ehelyett egy gyakorlatot, egy sajátos életmódot ajánlanak, amelynek célja a hiedelmek felfüggesztése és a szenvedés enyhítése. Adrian Kuzminski a pirrhonizmust néhány keleti, nem dogmatikus szoteriológiai hagyományhoz - különösen a madhyamaka buddhizmushoz - való feltűnő hasonlósága szempontjából vizsgálja.
Azt állítja, hogy eredete hihető módon a Pürrhón és a bölcsek közötti kapcsolatokra vezethető vissza, amelyekkel Indiában találkozott, ahol Nagy Sándorral együtt utazott. Bár a pirrhóizmus az ókor óta nem gyakorolják Nyugaton, meglátásait időnként önállóan is visszanyerték, legutóbb Ludwig Wittgenstein munkásságában. Kuzminski megmutatja, hogy a pirrhonizmus a mai hiedelemkultúrák ellenszereként talán aktuálisabb, mint valaha.
