Race for the Exits: A japán szociális védelmi rendszer felbomlása

Olvasói vélemények

A „Reformdinamika Japánban: Schoppa: Exit and Voice című könyve azt tárgyalja, hogy Albert Hirschman modellje alapján a „kilépés” és a „hang” dinamikája hogyan befolyásolja a japán reformpolitikát. Schoppa megvizsgálja a vállalatok és a nők szerepét e reformok alakításában, különösen a háború utáni időszakban és az 1990-es években kialakult válságok idején.

A szerző hatékonyan alkalmaz egy elméleti modellt a Japánban felmerülő összetett gazdasági és társadalmi kérdések elemzésére, és világos betekintést nyújt a reformokat elősegítő körülményekbe. A vállalatok és a nők tevékenységét szemléltető esettanulmányok jól megalapozottak, és bemutatják a kilépés és a hangvétel keretrendszer gyakorlati következményeit. A könyv kiemeli a kollektív követelések által vezérelt idősellátási reformok jelentős eredményeit, bemutatva a szervezett erőfeszítésekben rejlő lehetőségeket.

Egyes olvasók számára talán korlátozó lehet az elméleti modellekre való összpontosítás, mivel a könyvben olyan gazdasági és társadalmi dimenziók fonódnak össze, amelyek túlságosan összetettek lehetnek azok számára, akik egy egyszerű elbeszélést keresnek. Emellett a nők munkaerő-piaci korlátainak tárgyalása miatt egyes olvasók talán azt kívánják, hogy mélyebben vizsgálják meg ezeket a kihívásokat és azok szélesebb körű társadalmi következményeit.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Race for the Exits: The Unraveling of Japan's System of Social Protection

Könyv tartalma:

Minden várakozással ellentétben Japán hosszú távú recessziója nem váltott ki tartós politikai mozgalmat a nemzet rosszul működő gazdasági struktúrájának felváltására. Az ország alapvető társadalmi szerződése mindeddig ellenállónak bizonyult a reformokkal szemben, még a tartósan kedvezőtlen körülmények között is.

A Race for the Exits című könyvében Leonard J. Schoppa elmagyarázza, hogy miért tartható ki, és meddig tarthat ki. A háború utáni japán konvojkapitalizmus rendszere a férfi munkavállalók élethosszig tartó foglalkoztatását az ipar állami támogatásával és a gyermekek és idősek magán (női) gondozásával cserélte fel.

Két társadalmi csoportra különösen nagy teher hárult a gyengék és eltartottak szociális védelmének biztosításában: a nagyvállalatokra, amelyek elkötelezték magukat amellett, hogy még a lassú időkben is foglalkoztassák a törzsmunkásokat, és a nőkre, akik otthon maradtak, hogy gondoskodjanak otthonukról és családjukról. Az Albert Hirschman által híressé tett exit-voice keretrendszer segítségével Schoppa azt állítja, hogy mindkét csoport a kilépést választotta a hang helyett, megfosztva ezzel a politikai folyamatot attól az energiától, amely a rendszer szükséges reformjainak előmozdításához szükséges.

Ahelyett, hogy a reformokért harcolnának, a cégek lassan a tengerentúlra helyezik át a munkahelyeket, és sok nő feladja a család és a karrier összeegyeztetésének reményét. Idővel azonban ezek a tendenciák egyre nagyobb gazdasági és demográfiai nyomást gyakorolnak a társadalmi szerződésre. Ahogy az iparágak csökkentik hazai tevékenységüket, a japán gazdaság tovább csökken.

Japánban a gyermekvállalási hullámot is megtapasztalták, mivel a nők visszaléptek az anyaságtól. Schoppa azt sugallja, hogy a múltbeli japán társadalmi szerződéssel való radikális szakítás elkerülhetetlenné válik, ahogy a rendszer lassan és csendben felbomlik.