Értékelés:
Leonard Schoppa „Reformdinamika Japánban: A társadalmi szereplők viselkedése hogyan befolyásolja a politikai reformokat Japánban. Albert Hirschman „kilépés” és „hang” fogalmait használva Schoppa a háború utáni jóléti rendszer fejlődését elemzi, különös tekintettel a cégek és a nők szerepére. A könyv bemutatja, hogy az eltérő kilépési költségek hogyan hatnak a reformdinamikára a különböző ágazatokban, és ezeket a koncepciókat az ipari delokalizáció, a pénzügyi off-shoring, a nők munka és magánélet egyensúlya és az idősgondozás esettanulmányain keresztül szemlélteti.
Előnyök:A könyv hatékonyan alkalmaz egy egyszerű elméleti modellt egy összetett valóságra, és éleslátó elemzést nyújt Japán reformdinamikájáról. Rávilágít a gazdasági és társadalmi kérdések közötti kölcsönhatásra, és jól megalapozott, esettanulmányokkal alátámasztott kutatásokat tartalmaz. Schoppa a társadalmi szereplők reformfolyamatokra gyakorolt hatásának feltárása értékes perspektívákat kínál a japán szakpolitikai változásokra.
Hátrányok:Az elméleti keret néhány olvasó számára túlságosan leegyszerűsítő lehet, és esetleg figyelmen kívül hagyja a japán társadalmi-gazdasági tájkép árnyalatait. Emellett az esettanulmányok, bár informatívak, nem feltétlenül fedik le a japán reformkihívások minden lényeges aspektusát, így néhány kérdés megválaszolatlanul marad.
(1 olvasói vélemény alapján)
Race for the Exits: The Unraveling of Japan's System of Social Protection
Minden várakozással ellentétben Japán hosszú távú recessziója nem váltott ki tartós politikai mozgalmat a nemzet rosszul működő gazdasági struktúrájának felváltására. Az ország alapvető társadalmi szerződése mindeddig ellenállónak bizonyult a reformokkal szemben, még a tartósan kedvezőtlen körülmények között is.
A Race for the Exits című könyvében Leonard J. Schoppa elmagyarázza, hogy miért tartható ki, és meddig tarthat ki. A háború utáni japán konvojkapitalizmus rendszere a férfi munkavállalók élethosszig tartó foglalkoztatását az ipar állami támogatásával, valamint a gyermekek és idősek magán (női) gondozásával cserélte fel.
Két társadalmi csoportra különösen nagy teher hárult a gyengék és eltartottak szociális védelmének biztosításában: a nagyvállalatokra, amelyek elkötelezték magukat amellett, hogy még a lassú időkben is foglalkoztatják a törzsmunkásokat, és a nőkre, akik otthon maradtak, hogy gondoskodjanak otthonukról és családjukról. Az Albert Hirschman által híressé tett exit-voice keretrendszer segítségével Schoppa azt állítja, hogy mindkét csoport a kilépést választotta a hang helyett, megfosztva ezzel a politikai folyamatot attól az energiától, amely a rendszer szükséges reformjainak előmozdításához szükséges.
Ahelyett, hogy a reformokért harcolnának, a cégek lassan a tengerentúlra helyezik át a munkahelyeket, és sok nő feladja a család és a karrier összeegyeztetésének reményét. Idővel azonban ezek a tendenciák egyre nagyobb gazdasági és demográfiai nyomást gyakorolnak a társadalmi szerződésre. Ahogy az iparágak csökkentik hazai tevékenységüket, a japán gazdaság tovább csökken.
Japánban a gyermekvállalási hullámot is megtapasztalták, mivel a nők visszaléptek az anyaságtól. Schoppa azt sugallja, hogy a múltbeli japán társadalmi szerződéssel való radikális szakítás elkerülhetetlenné válik, ahogy a rendszer lassan és csendben felbomlik.
