Reformáció és skolasztika: A természetfilozófia és a filozófiai antropológia

Eredeti címe:

Reformation & Scholasticism: Philosophy of Nature and Philosophical Anthropology

Könyv tartalma:

A Reformáció és skolasztika jelen kötete Dooyeweerd írásainak második trilógiáját egészíti ki, különös tekintettel természetfilozófiájára. Egyedülálló ebben a műben az általa enkaptikus interlokációknak nevezett új elméletének kidolgozása.

Ez az elmélet arra tett kísérletet, hogy megmutassa, hogy a különböző típusú entitások hogyan mutatnak egymáshoz kapcsolódó kapcsolatokat, amikor olyan új formákba egyesülnek, amelyek egy enkaptikus egységet fejeznek ki anélkül, hogy háttérbe szorítanák a különböző entitások belső szuverenitását. Az atom és a molekula közötti kapcsolat, valamint a sejttest nem élő összetevői és azok enkaptikus kötődése az élő szervezetben bevezetésként szolgál Dooyeweerd antropológiájához, amelyben négy enkaptikusan kötött alstruktúrát különböztet meg, nevezetesen a fizikai-kémiai alstruktúrát, a biotikus alstruktúrát, az érzékszervi alstruktúrát és a minősítő, bár önmagában minősíthetetlen aktusstruktúrát.

A teremtés és az emberiség genezisének problémája röviden felbukkan, mielőtt az utolsó, - sajnos befejezetlen - fejezet az emberiség helyét elemzi a kozmoszban, központi antropológiai problémaként jellemezve. Bár Dooyeweerdet a Jogtudományi enciklopédia véglegesítésébe való bekapcsolódása megakadályozta abban, hogy befejezze művét, az továbbra is értékes hozzájárulás marad az antropológia oly szükséges reformjához.