Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Hope Against Hope
Könyv tartalma:
Megrázó, mégis felemelő beszámoló Sztálin 1930-as évekbeli orosz értelmiségi üldöztetéséről, és egy emberről, Oszip Mandelstamról (1891-1938), akinek költészete a kibontakozó tragédia ellenére megőrizte egyedülálló alkotói vidámságát. Nagyezsda és Oszip Mandelstam 1922-ben kötött házasságot.
Nagyezsda emlékiratai az utolsó négy együtt töltött évüket ölelik fel. Az 1934 májusában, Moszkvában kezdődik, amikor hajnali egy órakor kopogtatnak az ajtón, és férjét letartóztatja a titkosrendőrség, mert Sztálinról szóló szatírát írt. Beszámol a bebörtönzéséről, kihallgatásáról és az Uralba való száműzetéséről, ahová elkísérte őt, és ahol utolsó nagy verseit írta; a szabadulásáról és Moszkvába való visszatéréséről, hogy aztán újra elfogják, újra letartóztatják és kényszermunkára ítélik Szibériában; saját erőfeszítéseiről, hogy elérje a szabadon bocsátását és megmentse a kéziratait (és megjegyezze az összes versét, ha nem sikerülne); arról, hogy megtudja az igazságot a férfi haláláról egy Vlagyivosztock melletti tranzittáborban.
Minden komor témája ellenére ez a történet a bátorságról szól a nehézségek közepette, és még a humor is helyet kap benne. Nagyezsda oroszul reményt jelent, a Remény a remény ellen pedig az irodalom és a képzelet szabadságának értékéről szóló egyik legnagyobb tanúságtétel, amelyet valaha írtak.
Ez egyúttal szerelmi történet is, amely arról a mindennapi küzdelemről szól, amely a legreménytelenebb körülmények között is életben tartja a szerelmet és a művészetet. Miután évekig titokban keringett a Szovjetunióban, 1970-ben jelent meg Nyugaton, és azóta klasszikusnak számít.
