Particle Physics
A szubatomi részecskékkel kapcsolatos ismereteink hosszú évek alatt alakultak ki, bár a különböző részecskékről, kölcsönhatásaikról és egymáshoz való viszonyukról csak a huszadik század második felében alakult ki világos kép. Az első "szubatomi részecskék", amelyeket vizsgáltak, azok voltak, amelyek könnyen megfigyelhető makroszkopikus viselkedést mutatnak, konkrétan ezek a foton, amelyet fényként figyelünk meg, és az elektron, amely elektromosságként nyilvánul meg. Ezeknek a részecskéknek a valódi természete azonban csak a múlt században vált világossá. A Standard Modell kidolgozása tisztázta, hogy a különböző részecskék, különösen a hadronok, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy tulajdonságaikat milyen módon határozza meg a szerkezetük. A végső modell talán utolsó darabját, vagyis azt, hogy egyes részecskék milyen módon tesznek szert tömegre, nemrég tisztázták a Higgs-bozon megfigyelésével.
Az 1970-es évek óta ismert, hogy a mért napneutrínó-áramlás nincs összhangban a napmodellek által megjósolt áramlással. A tömeggel rendelkező neutrínók létezése lehetővé tenné a neutrínóflavor-oszcillációt, és magyarázatot adna erre az ellentmondásra. Csak az elmúlt néhány évben született egyértelmű kísérleti bizonyíték arra, hogy a neutrínóknak van tömegük.
A részecskék szerkezetének a Standard Modell alapján történő leírása a neutrínók tulajdonságaira vonatkozó legújabb felfedezésekkel együtt átfogó képet ad a szubatomi részecskék tulajdonságairól. A jelen könyv I. része áttekintést nyújt a részecskefizika Standard Modelljéről, beleértve a Higgs-bozon felfedezésének és tulajdonságainak áttekintését. A könyv II. része összefoglalja a neutrínók fizikájával kapcsolatos fontos vizsgálatokat, és áttekintést ad e vizsgálatok értelmezéséről.
