Rights Versus Antitrust: Challenging the Ethics of Competition Law
A trösztellenes vagy versenyjogot széles körben a legtöbb liberális demokrácia jogi és politikai struktúrájának alapvető részének és a piacgazdaság szerves alapjának tekintik. Ebben a könyvben Mark D. White vitatja ezt a felfogást, és a közgazdaságtan, a filozófia és a jog fogalmaira támaszkodva amellett érvel, hogy a versenyszabályozásnak tulajdonított kiemelkedő státuszt minden olyan kormánynak újra kellene gondolnia, amely azt állítja, hogy támogatja az alapvető tulajdonjogokat.
Populista eredete ellenére a trösztellenes vagy versenyjogot ma általában a közgazdasági elmélet szempontjából értelmezik, amely szilárd alapot nyújt a piaci verseny elemzéséhez. E logika szerint a kormányok korlátozzák a vállalatokat a versenykorlátozónak tekintett magatartásformák alkalmazásától, a fogyasztók, más vállalatok vagy magának a versenyfolyamatnak a védelme érdekében. Ez azonban figyelmen kívül hagyja a piacgazdaság alapját képező alapvető tulajdonjogokat, ami a közgazdaságtan középpontjában álló utilitarista etika szerencsétlen következménye. A cégeket felelősnek tartják a társadalmi jólét előmozdításáért, és büntetik, ha nem így tesznek, még akkor is, ha cselekedeteik nem sértik a fogyasztók vagy a versenytársak elismert jogait. A kereskedelemnek ez a felfogása a cégeket inkább az állam ügynökeinek tekinti, mint az egyéneknek lehetőséget arra, hogy másokkal való csere útján érvényesítsék érdekeiket. Ahogy White elmagyarázza, a verseny- vagy trösztellenes jog példaként szolgál arra, hogy a közgazdaságtan hogyan részesíti előnyben a jólétet és a hatékonyságot a jogokkal és az igazságossággal szemben, az eredmények maximalizálását támogatva, miközben figyelmen kívül hagyja azok jogait, akik ezeket létrehozzák.
A közérthető és nem technikai jellegű könyv nem feltételez közgazdasági, filozófiai vagy jogi előismereteket, és olyan friss és elgondolkodtató nézőpontot nyújt a trösztellenes és versenyjogról, amely mindenféle hátterű és politikai beállítottságú olvasót arra késztet, hogy megkérdőjelezze, mennyire tartják természetesnek a bölcsességet.
