Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen foglalkozik a kényszeres személyiségzavarral (OCPD), megkülönböztetve azt a kényszeres személyiségzavartól (OCD). Egyes olvasók nagyra értékelik alaposságát és informatív megközelítését, míg mások kritizálják a könyv bonyolultságát, ismétlődő jellegét, valamint az OCPD és a kényszerbetegség közötti nem egyértelmű megkülönböztetést.
Előnyök:⬤ Az OCPD alapos és átfogó feltárása
⬤ jól megírta egy tapasztalt pszichiáter
⬤ segít elmélyíteni a szenvedők és a terapeuták megértését
⬤ részletes beteges eseteket tartalmaz.
Hátrányok:⬤ Az átlagos olvasók számára túl összetett és tudományos
⬤ ismétlődő tartalom és hosszú mondatok
⬤ némi zavar az OCPD és a kényszerbetegség között
⬤ drága és nem praktikus a kezeléshez
⬤ nehezen olvasható és érthető.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Obsessive-Compulsive Personality Disorder: Understanding the Overly Rigid, Controlling Person
Könyv tartalma:
Bár az egyének jelentős része szenved kényszeres személyiségzavarban (OCPD), a legtöbb ilyen ember teljesen normálisnak látja magát. Valójában azonban kimaradnak az életből, mivel kényszeresen gyorsak, kontraproduktívan maximalisták és túlzottan zsugoriak.
Ez a könyv elmagyarázza, hogy mi az OCPD, és világossá teszi, hogy miben különbözik jelentősen a kényszerbetegségtől; elmagyarázza azokat a gondolkodási folyamatokat és vágyakat, amelyek az OCPD kontraproduktív védekezési mechanizmusait eredményezik; és meghatározza azokat a megközelítéseket és módszereket, amelyek lehetővé tehetik az ilyen érintettek számára, hogy áttörjenek jellemük páncélzatán, és újra emberivé váljanak. Ebben a könyvben Dr. Martin Kantor olyan információkat mutat be, amelyekkel hatástalaníthatjuk az OCPD számos megnyilvánuló tünetét: a szorongást, a határozatlanságot, az indokolatlan perfekcionizmust és a kompromisszumkészség nehézségeit.
Magyarázatai és módszerei segítséget nyújtanak a reménytelennek, előremozdítják a megrekedteket, elősegítik az interperszonális együttműködést és a makacs rugalmasságot, miközben egyúttal fokozzák az OCPD-s egyén szociális teljesítményét, így növelve esélyeit az interperszonális, kapcsolati és szakmai sikerre. Kantor azonosítja az OCPD társadalmi megnyilvánulásait is, és leírja, hogyan lehet az idioszinkratikus, merev bürokratákat annak megvalósítása felé mozdítani, aminek a legfontosabb küldetésüknek kellene lennie: segíteni a rászorulókon és a vigaszt keresőkön.
